A Buddha eredeti tanításai a Buddha-természetről, Önvalóról (svabhava), Igazi Énről (satyatman), Ürességről (sunya) és Nem-ürességről (asunya), a Létről (bhava) és Nem-létről (abhava), valamint Szamszáráról és Nirvánáról. (Eredeti idézetek az öt Nikayából, az Atthakhatákból, valamint Mahayana Szútrákból)
- A lélekből (attan) Brahma lesz. (Majjhima Nikaya 1-341)
- A lélek (attan) a kocsihajtó. (Jataka, 2, 1341)
- A lélek (attan) az igazi természet (svabhava). (Mahavagga-Atthakhata, 3, 270)
- Az “én” az igazi realitás (ekabhava) üresség nélkül való (asunya). (Uparipannasapali-Atthakhata, 4, 151)
- Megállapodva lenni a lélekben, annyi, mint megállapodva lenni az öntermészetben. (Jataka-Atthakhata, 6, 380)
- A Parinirvana a lélekben való megállapodás. (Theragatha-Attha. 1, 51)
- Megállapodni a lélekben, az az öntermészetben (svabhava) való teljes megállapodás. (Sagathavagga-Attha.1, 105)
- Megállapodni a lélekben a Legfelsőbben való megállapodás. (Therigatha-Attha. 299)
- Megállapodni a lélekben a Legfelsőbb Buddhaság elérése. (Theragatha-Attha. 22, 204)
- Megállapodni a lélekben a folyón való átkelés. (Mahavagga-Attha. 2, 692)
- A lélek az öntermészet. (Mahavagga-Attha. 3, 270)
- A Buddha, a Bhagavan, önmaga inkarnációja. (Patisambhidamagga, 1, 174)
- Az énben kell menedéket keresni. (Suttanipata-Attha. 1, 129)
- Az egy-lélek egyéválva nem üresség. (Uparipannasapali-Attha. 4, 151)
- A lélek (attan) halhatatlan (amara) és azonos az öntermészettel (svabhava). (Jataka-Attha. 6, 370)
- Legmagasabb shila, legmagasabb samadhi, legmagasabb bölcsesség, legmagasabb megszabadulás; ez a lélekben, a Legmagasabban való megállapodás. (Vibhanga-Attha. 329)
- Egy időben, Savittiban a Tiszteletreméltó Raddha miután leült, ezt a kérdést intézte az Áldott Buddha Úrhoz: – Anatta, Anatta, hallottam. Tiszteletreméltó, kérlek mondd meg, mit jelent az Anatta? – Csak azt, Radha, hogy az alak nem lélek, az érzések nem lélek, az észrevételek nem lélek, a ragaszkodás nem lélek, a tudat nem lélek. Így látni a dolgokat, ez a születésnek vége. A Brahman élet beteljesedett, amit tenni kellett megtétetett, és azt érezzük, hogy innen nincs semmi más, mint AZ IGAZI LÉLEK. Nincs ezen kívül más teendő többé. (Samyutta Nikaya, 3, 196.)
- A Tathagata a lélek. (Jataka-Attha. 5, 337)
- Az én (attan) tökéletesítése a Nemes Nyolcrétű Ösvény. (Nettippakarana-Attha. 184)
- A szenvedés teljes megszüntetése az öntermészet (svabhava) elérése. (Udana-Attha. 392)
- A Tathagata igazi természete az “én” (attano). (Ittivuttaka-Attha. 2, 187.)
- A Samsara az Samsara, és nem a Halhatatlanság elérése. Tudatában lenni a halhatatlan Legfelsőbb Énnek, ez a halhatatlan Legfelsőbb Énnek az elérése. (Therighata-Attha. 289)
- Ne gondold bűnös ember, hogy az öt skandha tagadásával elrejtheted bűneidet. A Belső Én ott van benned, figyel téged, és számontartja cselekedeteidet. (Anguttara Nikaya)
- Bár a Buddha megtisztult az öt skandhától, mégsincs kívül az öt skandhán. (Vatsiputriya Abhidharma, v. Shariputra Abhidharma)
- A Tathagata az “én” (atta) igazi realitása. (Majjimapannasa-Attha. 3, 369)
- A ruhát megtisztítják a piszoktól, az aranyról eltávolítják a tisztátalanságot, de attól nem semmisülnek meg, hanem megmaradnak annak, amik; ugyanigy van ez az “Én”-nel is, mikor megszabadul a tisztátalanságtól. (Lankavatara Sutra, Sagatakam, 756)
- Ahogy az asszonynak a saját matrixa láthatatlan önmaga számára, ugyanúgy az Én-lélek sem látható azok számára, akiknek nincs bölcsességük. (Lankavatara Sutra, Sagatakam, 760)
- Mint az esszenciát a gyógynövényekben, mint a tüzet a lángban, a bölcsesség hiányában lévő nem veszi észre az Én-lelket a skandhákban. (Lankavatara Sutra, Sagatakam, 761)
- Ha nincs igazi Én-lélek, akkor nincsenek szintek, nincs önuralom, nincsenek lelki tulajdonságok, nincs felsőbb beavatás, és nincs felsőbb tudatállapot (samadhi) sem. (Lankavatara Sutra, Sagatakam, 763)
- Ha egy rombolóval találkozik, ki azt mondja: ha van Én,, akkor mutasd meg nekem!, a bölcs így felel: Mutasd meg előbb nekem saját érveidet! (Lankavatara Sutra, Sagatakam, 764)
- Mindazok, akik a “nem-én” teóriájához ragaszkodnak, megsértik a Buddha-Dharmát, elvetik a lét és nem-lét dualista tanítását. Ezeket ki kell vetni a bhikshuk gyülekezetéből, és többé nem szabad hozzájuk beszélni. (Lankavatara Sutra, Sagatakam, 765)
- Az Én-Lélek Doktrinája ragyogóan fénylik, mint a világ végén fellángoló tűz, eltörli a filozófusok tévedéseit, felégetve az én-nélküliség erdejét. (Lankavatar Sutra, Sagatakam, 766)
- Van valami minden lényben, ami igazi, valódi, örök, önmeghatározó, és örökké változatlan, ez az “Én”, bár teljesen különböző attól, amit a filozófusok tanítanak. Ez az “Én” a Tathagatagarbha, a Buddha-természet mely mindannyiunkban létezik, melynek jellemzői az Állandóság, Áldás, Igazi Én, és Tisztaság. (Nitya, Sukha, Atman, Subha). (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
- A Tathagata azoknak az otthonában lakik, akik állandóan azt gondolják, hogy a Tathagata örök, állandó, és örökkévaló. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra, 8. fejezet)
- Óh, Bhagavan, van-e az univerzumban “Én”? Igen, vagy nem? – Tanítványom, az “Én” a Tathagatagarbha. Minden lény tulajdonában van a Buddha-természet. Ez az “Én”. Ezt az igazi Én-t elfedezik a szenvedélyek, a lények ezért nem látják igaz természetüket. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
- Mikor a nem-ént (anatta) tanítottam, a bolondok úgy gondolták, hogy a tanítás tagadja az ént. A bölcsek tudják, hogy ez csak figurativ beszéd, épp ezért semmi kételkedés nincs bennük. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
- Az “én” (atman) jelen van tulajdonképpen minden dharmában. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
- Ahogy a tehéntej jóízű, ugyanígy jóízű ez a (Nirvana) Sutra. Mindazok akik elhagyják az ebben a Sutrában kifejtett Tathagatagarbha tanításokat, hasonlatosak a marhákhoz. Vegyük példának azokat az embereket, akik öngyilkosságot szándékoznak elkövetni: rendkívüli szenvedést fognak okozni önmaguknak: hasonlóképpen tudnotok kell, hogy azok a hálátlan emberek, akik elvetik a Tathagatagarbha tanítását, és “nem-ént” tanítanak, rendkívüli szenvedést okoznak önmaguknak. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
- Mint ahogy a medicina és a három tudomány legfelsőbb ismeretei (uttaratantra) össze vannak gyűjtve (samavasaranam gacchanti), hasonlóképpen a különböző titkos (guhya) Dharma-kapuk, és a szavak szándékolt jelentése (sandha-vacana), ahogy azt a Tathagathak értelmezték, ebben a Maha Parinirvana (Sutrában) vannak összegyűjtve. Ezért hívják ezt Maha Parinirvana Sutrának. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
- Az “Én” az realitás (tattva),az “Én” nem változó (nitya), az “Én” az erény (guna), az “Én” örök (sasvata), az “Én” az béke (siva). A Tathagatha azt tanítja, ami igaz. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
- A Tathagata nem keletkezik, és nem múlik, nem öregszik, és nem hal meg, elpusztíthatatlan, és megronthatatlan; ez nem egy teremtett lét. Minden teremtett lét állandótlan; a Buddha-természet nem teremtett, ezért örökké való. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
- A Tathagata örök, és soha sem változik: ezért igazi realitásnak nevezik. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
- Ámbár az érző lények állandótlanok, de Buddha-természetük örök, és változatlan. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
- A Tathagata Dharma-teste (Dharmakaya) Örök (Nitya), Áldás (Sukha), Én (Atman) és Tisztaság (Subha). (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
- Azt gondolni a szenvedésről, hogy boldogság, az perverzitás, azt gondolni a boldogságról, hogy szenvedés, az perverzitás, azt gondolni az állandótlanról, hogy az örök (nitya), az perverzitás, azt gondolni az örökről, hogy az állandótlan, az perverzitás: azt gondolni a nem-énről hogy az az Én, az perverzitás, azt gondolni az Énről, hogy az nem-én, az perverzitás, azt gondolni a tisztátalanról hogy tiszta, az perverzitás, azt gondolni a tisztáról, hogy az tisztátalan, az perverzitás. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
- A Tathagata-dhatu a valódi természete (svabhava/prakrti) a lényeknek. Ezért azt nem lehet megölni, vagy életét kioltani. Ha meg lehetne ölni, akkor az élet-erőt (jivaka) meg lehetne semmisíteni. Márpedig az életerő megsemmisítése lehetetlen. Ebben az esetben az életerő megfelel a Tathagatagarbhanak. Ezt a Dhatut nem lehet lerombolni, megölni, vagy megsemmisíteni, úgyszintén nem lehet nagyon világosan látni, mindaddig, míg a Buddhaság el nem éretett. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
- Mikor a Buddha szemét az érző lényekre veti, látja, hogy azok bár keresztül vonulnak az újraszületés öt birodalmán, testükben mégis nagy kincset hordoznak, mely örök , és nem változó. (Tathagatagarbha Sutra, 6. Gatha)
- A Dharmakaya, Tathata és a Gotra valóban létező abszolut Svabhava (önvaló), mely a realitásban létezik. (Ratnagotra-vibhaga, I, 144)
- Akár megjelennek a Buddhák a világban, akár nem, a lények akkor is rendelkeznek a Buddhaság szubsztanciájával. (Ratnagotra-vibhaga)
- Ha a Buddha-természet szubsztanciája nem létezne, a Samsarától való idegenkedés létre nem jönne, nem lenne vágy a Nirvana iránt, sem erőfeszítés annak elérésére. (Ratnagotra-vibhaga, 39)
- Shariputra, a Dharmakaya sem nem növekszik, sem nem csökken természetében, nem behatárolható a múltban, ahogy nem behatárolható a jövőben sem, mivel hiányával van a két extrémitásnak. Shariputra, ez nem határolható el a múltban, mivel hiányában van a növekedésnek, és nem határolható el a jövőben, mivel hiányában van a csökkenésnek. Shariputra, ez a Dharmakaya állandó, mivel természetében kimeríthetetlen, és nem változó. (Anunatva – Apurnatva Nirdesha)
- Manjushri, az emberek azért köpülik a tejet, mivel tudják, hogy vaj van benne. Miért nem köpülik a vizet? Mert abban nincs szubsztancia. Hasonlóképpen Manjushri, az emberek megtartják az erkölcsi előírásokat (shila) és elhatározzák magukat a szent életre (brahmacarya), mivel a Tathagatagarbha létezik. Ezenfelül Manjushri, az emberek akik aranyat akarnak, és belátó elmével rendelkeznek, azokat a sziklákban keresik. Miért nem keresik a fákban? Sziklákban keresik, ahol az arany-érc (suvarna dhatu) jelen van. Nem keresik fákban, ahol nincs arany. Hasonlóképpen, Manjushri, az emberek, akik észlelik a Dhatu (Buddha-dhatu, Buddha-principium) jelenlétét, így gondolkodnak: “Buddhává kell lennem” – és így betartják az erkölcsi előírásokat, és elhatározzák magukat a szent életre. Midezenfelül Manjushri, ha nem lenne Dhatu, a szent élet értelmetlen lenne. Ahogy vaj nem lesz a vízből, köpülhetik bár egymilliárd évig is, épp úgy nem származna semmi jótétemény azokra, kik elhatározták magukat a szent életre, ha nem létezne az Atma-dhatu (Buddha-principium). (Angulimaliya Sutra)
Ananda (rev. dr. Ősz Lajos)