A Buddha eredeti tanításai a Buddha-természetről, Önvalóról (svabhava), Igazi Énről (satyatman), Ürességről (sunya) és Nem-ürességről (asunya), a Létről (bhava) és Nem-létről (abhava), valamint Szamszáráról és Nirvánáról. (Eredeti idézetek az öt Nikayából, az Atthakhatákból, valamint Mahayana Szútrákból)

1. A lélekből (attan) Brahma lesz. (Majjhima Nikaya 1-341)
2. A lélek (attan) a kocsihajtó. (Jataka, 2, 1341)
3. A lélek (attan) az igazi természet (svabhava). (Mahavagga-Atthakhata, 3, 270)
4. Az “én” az igazi realitás (ekabhava) üresség nélkül való (asunya). (Uparipannasapali-Atthakhata, 4, 151)
5. Megállapodva lenni a lélekben, annyi, mint megállapodva lenni az öntermészetben. (Jataka-Atthakhata, 6, 380)
6. A Parinirvana a lélekben való megállapodás. (Theragatha-Attha. 1, 51)
7. Megállapodni a lélekben, az az öntermészetben (svabhava) való teljes megállapodás. (Sagathavagga-Attha.1, 105)
8. Megállapodni a lélekben a Legfelsőbben való megállapodás. (Therigatha-Attha. 299)
9. Megállapodni a lélekben a Legfelsőbb Buddhaság elérése. (Theragatha-Attha. 22, 204)
10. Megállapodni a lélekben a folyón való átkelés. (Mahavagga-Attha. 2, 692)
11. A lélek az öntermészet. (Mahavagga-Attha. 3, 270)
12. A Buddha, a Bhagavan, önmaga inkarnációja. (Patisambhidamagga, 1, 174)
13. Az énben kell menedéket keresni. (Suttanipata-Attha. 1, 129)
14. Az egy-lélek egyéválva nem üresség. (Uparipannasapali-Attha. 4, 151)
15. A lélek (attan) halhatatlan (amara) és azonos az öntermészettel (svabhava). (Jataka-Attha. 6, 370)
16. Legmagasabb shila, legmagasabb samadhi, legmagasabb bölcsesség, legmagasabb megszabadulás; ez a lélekben, a Legmagasabban való megállapodás. (Vibhanga-Attha. 329)
17. Egy időben, Savittiban a Tiszteletreméltó Raddha miután leült, ezt a kérdést intézte az Áldott Buddha Úrhoz: – Anatta, Anatta, hallottam. Tiszteletreméltó, kérlek mondd meg, mit jelent az Anatta? – Csak azt, Radha, hogy az alak nem lélek, az érzések nem lélek, az észrevételek nem lélek, a ragaszkodás nem lélek, a tudat nem lélek. Így látni a dolgokat, ez a születésnek vége. A Brahman élet beteljesedett, amit tenni kellett megtétetett, és azt érezzük, hogy innen nincs semmi más, mint AZ IGAZI LÉLEK. Nincs ezen kívül más teendő többé. (Samyutta Nikaya, 3, 196.)
18. A Tathagata a lélek. (Jataka-Attha. 5, 337)
19. Az én (attan) tökéletesítése a Nemes Nyolcrétű Ösvény. (Nettippakarana-Attha. 184)
20. A szenvedés teljes megszüntetése az öntermészet (svabhava) elérése. (Udana-Attha. 392)
21. A Tathagata igazi természete az “én” (attano). (Ittivuttaka-Attha. 2, 187.)
22. A Samsara az Samsara, és nem a Halhatatlanság elérése. Tudatában lenni a halhatatlan Legfelsőbb Énnek, ez a halhatatlan Legfelsőbb Énnek az elérése. (Therighata-Attha. 289)
23. Ne gondold bűnös ember, hogy az öt skandha tagadásával elrejtheted bűneidet. A Belső Én ott van benned, figyel téged, és számontartja cselekedeteidet. (Anguttara Nikaya)
24. Bár a Buddha megtisztult az öt skandhától, mégsincs kívül az öt skandhán. (Vatsiputriya Abhidharma, v. Shariputra Abhidharma)
25. A Tathagata az “én” (atta) igazi realitása. (Majjimapannasa-Attha. 3, 369)
26. A ruhát megtisztítják a piszoktól, az aranyról eltávolítják a tisztátalanságot, de attól nem semmisülnek meg, hanem megmaradnak annak, amik; ugyanigy van ez az “Én”-nel is, mikor megszabadul a tisztátalanságtól. (Lankavatara Sutra, Sagatakam, 756)
27. Ahogy az asszonynak a saját matrixa láthatatlan önmaga számára, ugyanúgy az Én-lélek sem látható azok számára, akiknek nincs bölcsességük. (Lankavatara Sutra, Sagatakam, 760)
28. Mint az esszenciát a gyógynövényekben, mint a tüzet a lángban, a bölcsesség hiányában lévő nem veszi észre az Én-lelket a skandhákban. (Lankavatara Sutra, Sagatakam, 761)
29. Ha nincs igazi Én-lélek, akkor nincsenek szintek, nincs önuralom, nincsenek lelki tulajdonságok, nincs felsőbb beavatás, és nincs felsőbb tudatállapot (samadhi) sem. (Lankavatara Sutra, Sagatakam, 763)
30. Ha egy rombolóval találkozik, ki azt mondja: ha van Én,, akkor mutasd meg nekem!, a bölcs így felel: Mutasd meg előbb nekem saját érveidet! (Lankavatara Sutra, Sagatakam, 764)
31. Mindazok, akik a “nem-én” teóriájához ragaszkodnak, megsértik a Buddha-Dharmát, elvetik a lét és nem-lét dualista tanítását. Ezeket ki kell vetni a bhikshuk gyülekezetéből, és többé nem szabad hozzájuk beszélni. (Lankavatara Sutra, Sagatakam, 765)
32. Az Én-Lélek Doktrinája ragyogóan fénylik, mint a világ végén fellángoló tűz, eltörli a filozófusok tévedéseit, felégetve az én-nélküliség erdejét. (Lankavatar Sutra, Sagatakam, 766)
33. Van valami minden lényben, ami igazi, valódi, örök, önmeghatározó, és örökké változatlan, ez az “Én”, bár teljesen különböző attól, amit a filozófusok tanítanak. Ez az “Én” a Tathagatagarbha, a Buddha-természet mely mindannyiunkban létezik, melynek jellemzői az Állandóság, Áldás, Igazi Én, és Tisztaság. (Nitya, Sukha, Atman, Subha). (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
34. A Tathagata azoknak az otthonában lakik, akik állandóan azt gondolják, hogy a Tathagata örök, állandó, és örökkévaló. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra, 8. fejezet)
35. Óh, Bhagavan, van-e az univerzumban “Én”? Igen, vagy nem? – Tanítványom, az “Én” a Tathagatagarbha. Minden lény tulajdonában van a Buddha-természet. Ez az “Én”. Ezt az igazi Én-t elfedezik a szenvedélyek, a lények ezért nem látják igaz természetüket. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
36. Mikor a nem-ént (anatta) tanítottam, a bolondok úgy gondolták, hogy a tanítás tagadja az ént. A bölcsek tudják, hogy ez csak figurativ beszéd, épp ezért semmi kételkedés nincs bennük. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
37. Az “én” (atman) jelen van tulajdonképpen minden dharmában. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
38. Ahogy a tehéntej jóízű, ugyanígy jóízű ez a (Nirvana) Sutra. Mindazok akik elhagyják az ebben a Sutrában kifejtett Tathagatagarbha tanításokat, hasonlatosak a marhákhoz. Vegyük példának azokat az embereket, akik öngyilkosságot szándékoznak elkövetni: rendkívüli szenvedést fognak okozni önmaguknak: hasonlóképpen tudnotok kell, hogy azok a hálátlan emberek, akik elvetik a Tathagatagarbha tanítását, és “nem-ént” tanítanak, rendkívüli szenvedést okoznak önmaguknak. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
39. Mint ahogy a medicina és a három tudomány legfelsőbb ismeretei (uttaratantra) össze vannak gyűjtve (samavasaranam gacchanti), hasonlóképpen a különböző titkos (guhya) Dharma-kapuk, és a szavak szándékolt jelentése (sandha-vacana), ahogy azt a Tathagathak értelmezték, ebben a Maha Parinirvana (Sutrában) vannak összegyűjtve. Ezért hívják ezt Maha Parinirvana Sutrának. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
40. Az “Én” az realitás (tattva),az “Én” nem változó (nitya), az “Én” az erény (guna), az “Én” örök (sasvata), az “Én” az béke (siva). A Tathagatha azt tanítja, ami igaz. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
41. A Tathagata nem keletkezik, és nem múlik, nem öregszik, és nem hal meg, elpusztíthatatlan, és megronthatatlan; ez nem egy teremtett lét. Minden teremtett lét állandótlan; a Buddha-természet nem teremtett, ezért örökké való. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
42. A Tathagata örök, és soha sem változik: ezért igazi realitásnak nevezik. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
43. Ámbár az érző lények állandótlanok, de Buddha-természetük örök, és változatlan. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
44. A Tathagata Dharma-teste (Dharmakaya) Örök (Nitya), Áldás (Sukha), Én (Atman) és Tisztaság (Subha). (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
45. Azt gondolni a szenvedésről, hogy boldogság, az perverzitás, azt gondolni a boldogságról, hogy szenvedés, az perverzitás, azt gondolni az állandótlanról, hogy az örök (nitya), az perverzitás, azt gondolni az örökről, hogy az állandótlan, az perverzitás: azt gondolni a nem-énről hogy az az Én, az perverzitás, azt gondolni az Énről, hogy az nem-én, az perverzitás, azt gondolni a tisztátalanról hogy tiszta, az perverzitás, azt gondolni a tisztáról, hogy az tisztátalan, az perverzitás. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
46. A Tathagata-dhatu a valódi természete (svabhava/prakrti) a lényeknek. Ezért azt nem lehet megölni, vagy életét kioltani. Ha meg lehetne ölni, akkor az élet-erőt (jivaka) meg lehetne semmisíteni. Márpedig az életerő megsemmisítése lehetetlen. Ebben az esetben az életerő megfelel a Tathagatagarbhanak. Ezt a Dhatut nem lehet lerombolni, megölni, vagy megsemmisíteni, úgyszintén nem lehet nagyon világosan látni, mindaddig, míg a Buddhaság el nem éretett. (Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra)
47. Mikor a Buddha szemét az érző lényekre veti, látja, hogy azok bár keresztül vonulnak az újraszületés öt birodalmán, testükben mégis nagy kincset hordoznak, mely örök , és nem változó. (Tathagatagarbha Sutra, 6. Gatha)
48. A Dharmakaya, Tathata és a Gotra valóban létező abszolut Svabhava (önvaló), mely a realitásban létezik. (Ratnagotra-vibhaga, I, 144)
49. Akár megjelennek a Buddhák a világban, akár nem, a lények akkor is rendelkeznek a Buddhaság szubsztanciájával. (Ratnagotra-vibhaga)
50. Ha a Buddha-természet szubsztanciája nem létezne, a Samsarától való idegenkedés létre nem jönne, nem lenne vágy a Nirvana iránt, sem erőfeszítés annak elérésére. (Ratnagotra-vibhaga, 39)
51. Shariputra, a Dharmakaya sem nem növekszik, sem nem csökken természetében, nem behatárolható a múltban, ahogy nem behatárolható a jövőben sem, mivel hiányával van a két extrémitásnak. Shariputra, ez nem határolható el a múltban, mivel hiányában van a növekedésnek, és nem határolható el a jövőben, mivel hiányában van a csökkenésnek. Shariputra, ez a Dharmakaya állandó, mivel természetében kimeríthetetlen, és nem változó. (Anunatva – Apurnatva Nirdesha)
52. Manjushri, az emberek azért köpülik a tejet, mivel tudják, hogy vaj van benne. Miért nem köpülik a vizet? Mert abban nincs szubsztancia. Hasonlóképpen Manjushri, az emberek megtartják az erkölcsi előírásokat (shila) és elhatározzák magukat a szent életre (brahmacarya), mivel a Tathagatagarbha létezik. Ezenfelül Manjushri, az emberek akik aranyat akarnak, és belátó elmével rendelkeznek, azokat a sziklákban keresik. Miért nem keresik a fákban? Sziklákban keresik, ahol az arany-érc (suvarna dhatu) jelen van. Nem keresik fákban, ahol nincs arany. Hasonlóképpen, Manjushri, az emberek, akik észlelik a Dhatu (Buddha-dhatu, Buddha-principium) jelenlétét, így gondolkodnak: “Buddhává kell lennem” – és így betartják az erkölcsi előírásokat, és elhatározzák magukat a szent életre. Midezenfelül Manjushri, ha nem lenne Dhatu, a szent élet értelmetlen lenne. Ahogy vaj nem lesz a vízből, köpülhetik bár egymilliárd évig is, épp úgy nem származna semmi jótétemény azokra, kik elhatározták magukat a szent életre, ha nem létezne az Atma-dhatu (Buddha-principium). (Angulimaliya Sutra)

Ananda (rev. dr. Ősz Lajos)