A MAHAVAIPULYA
TATHAGATAGARBHA SUTRA
(Magyar fordítás
és jegyzetek: Rev.Dr. Ősz Lajos)
Ím, így hallottam: Abban az időben a Buddha a Grdhrakuta
(Keselyű) Hegyen tartózkodott Rajagrha mellett, a
több-emeletes jóillatú
szantál-fából épült pavilon
tanhírdető-termében. (A Buddha) tíz évvel
ezelőtt érte el a Buddhaságot. Vele együtt ott
voltak a nagy szerzetesek százai és ezrei, valamint a
Bodhisattvák és más hatalmas lények
sokasága, hatvanszor annyian, mint a Ganges homokszemei. Mind
beteljesítették céljukat, és már
korábban felajánlásokat tettek a Buddhák
százezer myriád légióinak. Mindegyikük
képes volt a Dharma Megfordíthatatlan Kerekének
forgatására. Ha egy lény meghallja neveiket,
úgy képes rátérni a visszaesés
nélküli útra. A neveik:
Dharma-Bölcsesség Bodhisattva,
Oroszlán-Bölcsesség Bodhisattva,
Gyémánt-Bölcsesség Bodhisattva, (Vajramati),
Harmonikus Bölcsesség Bodhisattva, Csodálatos
Bölcsesség Bodhisattva, Holdfény Bodhisattva,
Ékszer Hold Bodhisattva, Telihold Bodhisattva, Bátor
Bodhisattva, Mérhetetlenül Bátor Bodhisattva,
Hármas Világot Felülmúló Bodhisattva,
Avalokiteshvara Bodhisattva, Mahasthamaprapta Bodhisattva,(1) Illatos
Elefánt Bodhisattva, Finom Illatú Bodhisattva,
Legfinomabb Illatú Bodhisattva, Fő Kincsesház
Bodhisattva, Nap Kincsesház Bodhisattva, Zászlót
Felmutató Bodhisattva, Nagyzászlót
Felmutató Bodhisattva, Tisztaságos Zászló
Bodhisattva, Határtalan Fény Bodhisattva,
Fénytadó Bodhisattva, Tisztaságos Fény
Bodhisattva, Öröm Királya Bodhisattva, Végtelen
Öröm Bodhisattva, Ékszer Kezű Bodhisattva, Tér
Kincstára Bodhisattva, Fény És Erény
Királya Bodhisattva, Önmagára
Támaszkodó Dharanik Királya Bodhisattva, Dharani
Bodhisattva, Minden Rosszat Megszüntető Bodhisattva, Érző
Lényeket Minden Rossztól Megmentő Bodhisattva,
Örömteli Gondolatok Bodhisattva, Megelégedett Akarat
Bodhisattva, Örökké Megelégedett Bodhisattva,
Mindenekre Fénylő Bodhisattva, Hold Ragyogás Bodhisattva,
Ékszer Bölcsesség Bodhisattva, Női Testet Öltő
Bodhisattva, Nagy Mennykőcsapás Bodhisattva, Spirituális
Vezető Bodhisattva, Nem-megalapozatlan Szemlélet Bodhisattva,
Minden Dharmákban Szabad Bodhisattva, Maitreya Bodhisattva,
Manjushri Bodhisattva. Jelen voltak még más
Bodhisattvák és hatalmas lények számtalan
más Buddha-birodalomból, kiknek száma hatvanszor
annyi, mint a Ganges homokszemei, együtt a
megszámlálhatatlan istenekkel, nagákkal,
yakshákkal, gandharvákkal, asurákkal,
garudákkal, kinnarákkal, mahoragákkal, (mind az
isteni és fél-isteni lényekkel), akik
tiszteletadásra és felajánlások
tevésére gyültek össze.
Ebben az időben a Buddha kiegyenesedve meditációban
ült a szantálfa-pavilonban, és
természetfeletti hatalmával egy csodát vitt
végbe. Megszámlálhatatlan ezer-szirmú
lótuszvirágok jelentek meg az égen, akkorák
mint egy kocsi-kerék: szinüket, illatukat senki sem tudta
számba venni. Minden egyes virág
középpontjában egy csoda útján
megjelenő Buddha volt. A virágok felemelkedtek és
beborították az egész mennyboltot mint egy
ékszer-zászló, mindegyikük
megszámlálhatatlan fénysugarat bocsájtott
ki magából.
A szirmok egyszerre kibontakoztatták tündöklő
ragyogásukat, majd a Buddha csodálatos
hatalmánál fogva mind elhervadtak egy pillanat alatt. A
virágok kelyhében megjelenő Buddhák keresztbe tett
lábakkal lótusz-ülésben ültek, és
mindegyikük megszámlálhatatlan fénysugarak
százezreit bocsátotta ki magából. A csoda
oly magávalragadó volt, hogy az egész
gyülekezet extatikus táncba kezdett, ámulatba esve a
csodálatos virágok pusztulása
láttán: ahogy elhervadtak, és
elsötétedtek, kellemetlen és utálatos szagot
bocsátottak ki magukból.
Ekkor a Bhagavan észrevette, hogy a Bodhisattvák zavarba
estek, ezért igy fordult Vajramatihoz: Óh jó fiam.
Ha valami van a Buddha tanításában ami megzavarna,
úgy bátran kérdezz róla.
Vajramati tudván hogy a gyülekezet minden tagja zavarba
esett, ezért így fordult a Buddhához: - Oh
Bhagavan, miért jelentek meg a csodálatos
Buddha-képmások a megszámlálhatatlan
virágokon? És vajon miért emelkedtek fel,
és boritották be az egész mennyboltot? És
miért bocsájtott ki minden Buddha-képmás
megszámlálhatatlan százezer fénysugarat
magából?
E ponton a gyülekezet minden tagja összetette kezeit (a
Buddhára) nézve, Vajramati Bodhisattva pedig versben
így beszélt:
Sohasem voltam még tanúja
Ily csodás dolognak mint ez,
Mikor százezer millió Buddhákat láttam
Lótuszvirágok kelyhében ülni,
Számtalan fény-nyalábot kibocsájtva,
Fénnyel árasztva el mindent
Tévtanítók sötétségét
eloszlatva,
Világokat fénnyel beborítva!
És akkor nagyhirtelenül
A lótuszok elhervadtak,
Undorítókká váltak.
Mondd meg nekünk,
Mi volt e varázslatos látomás célja?
Több Buddhákat látunk mi most
Mint a Ganges homokszemei.
Sohasem láttam még ilyeneket
Mint aminek tanúja vagyok most:
Szükségünk lenne éppezért
Egy világos magyarázatra!
És akkor a Bhagavan így szólt Vajramatihoz,
és az összes Bodhisattvákhoz: Jó fiaim, van
egy nagy Vaipulya-Sutra,(2) melyet Tathagatagarbha-nak neveznek. Mivel
ezt szándékoztam elmagyarázni, azért volt,
hogy ezeket a jeleket bemutattam nektek. Ezért mindannyian
hallgassatok figyelemmel, és gondolkodjatok el rajta.
Erre mind így szóltak: Így legyen! Mindannyian
nagyon szeretnénk hallani!
A Buddha így szólt: Jó fiaim,
összehasonlítást tudunk tenni a
számtalan, a Buddha hatalmából megjelenő,
és hirtelen elhervadó virágok, valamint a
megszámlálhatatlan, csodálatos úton
megjelent Buddha-képmások között, melyek
lótusz-űlésben ültek a virágokban, és
olyan fényt árasztottak, hogy senki sem volt a
gyülekezetben aki ne fejezte volna ki tiszteletét
irántuk.
Hasonlóképen jó fiaim, amikor Buddha-szememmel a
lényekre nézek, azt látom, hogy elrejtve a
mohóság, vágy, harag és butaság
kleshái(3) között ott székel magasztosan
és megmozdíthatatlanul a Tathagata
bölcsessége, a Tathagata víziója, és a
Tathagata teste.
Jó fiaim, minden lények, bár mindenféle
kleshák között találják magukat,
mégis a Tathagatagarbha a lényegük, mely
mocsoktalan, erényekben bővelkedő, és nem
különböző az enyémtől.
Ezenfelül, jó fiaim, csak az képes látni
ezeknek a Tathagataknak a testeit mielőtt a virágok nem
bontották ki szirmaikat, aki természettfeletti
látással rendelkezik: mások számára
akkor válnak ezek a Tathagaták
láthatóvá, ha az elhervadt szirmok lehullanak.
A Buddha ilymódon látni tudja az érző
lények Tathagatagarbháit.
És mivel a Tathagatagarbha (tanítását) ki
akarja nyilvánítani előttük, ezért
magyarázza a Sutrákat és Dharmákat, melyek
megsemmisítik a kleshákat, és megmutatják a
Buddha-természetet.
Jó fiaim, ez a Dharmája minden Buddhának.
Akár megjelennek a Buddhák a világban ,
akár nem, minden lények Tathagatagarbhája
örök és változatlan.(4) Nem jelent ez
mást, csak annyit, hogy be vannak takarva az érző
lények klesháival. Mikor a Tathagata megjelenik a
világban, széleskörűen megmagyarázza a
Dharmát hogy megszüntesse a tudatlanságot és
megszabadítson a csapásoktól, és hogy
kibontakoztassa a lények univerzális
bölcsességét.
Jó fiaim, egy Bodhisattva, akinek hite van ebben a
tanításban, és aki egy-gondolattal gyakorolja ezt,
eléri a megszabadulást és az univerzális
megvilágosodást, és a világ javára
Buddha-cselekedeteket fog véghezvinni.
És ekkor a Bhagavan versben folytatta, eképen:
Hasonlóan mint az elhervadt virágok:
Mielőtt a szirmok kinyílnának
A természetfeletti látással bíró
Meglátja a Tathagata folttalan testét.
Miután a szirmok lehullottak,
Bárki megláthatja a Tanítót,
Aki hogy a klesháktól megszabadítson,
Győzelmesen megjelenik a világban.
A Buddha látja, hogy mind a lények
A Tathagatagarbha birtokában vannak,
Melyet számtalan klesha borít el,
Mint egy rakás bűzös, hervadt szirom.
Így ezért minden lény javára
Mindenhol megmagyarázom az igaz Dharmát,
Hogy segitsem őket klesháiktól megszabadulni,
És minél előbb elérni a Buddha-utat.
Buddha-szememmel látom
Hogy minden lény testében
Elrejtve ott a Buddhagarbha,
Ezért tanítom a Dharmát, mely
kinyilvánítja ezt.
Avagy, jó fiaim, olyan ez, mint a tiszta méz egy
barlangban, vagy egy fában, körölvéve és
védelmezve a méhek megszámlálhatatlan
rajaitól. Ekkor az történhet, hogy jön valaki,
aki egy ügyes módszert ismer. Először is megszabadul a
méhektől, majd megszerzi a mézet: ezután azt
csinál vele amit akar: megeszi, vagy szétosztogatja.
Hasonlóképen, jó fiaim, minden érző
lény rendelkezik a Tathagatagarbhával.(5) Hasonló
ez a tiszta mézhez a barlangban vagy a fában, de
beboritják a kleshák, melyek mint a méh-raj,
megakadályozzák hogy hozzájussunk.
Buddha-szememmel én ezt világosan látom, és
megfelelő ügyes módszerekkel kinyilvánítom a
Dharmát, hogy a kleshákat megsemmisítsem, hogy a
Buddha-természet megnyilvánuljon. És mindenhol
Buddha-cselekedeteket hajtok végre a világ javára.
Ezután a Bhagavan versben fejezte ki magát eképen:
Hasonló ez, mint ami történik a mézzel, mely
ott van
A barlangban, vagy a fában: bár számtalan
méhhel van körülvéve,
Csak az kell, hogy valaki egy ügyes módszert ismerjen,
S a rajtól megszabaduljon.
Az érző lények Tathagatagarbhája
hasonló
A mézhez a barlangban, vagy a fában.
A tudatlanságból származó zavarok és
csapások
Olyanok mint a méhrajok, megakadályozzák a
megközelítést.
Ezért minden lény javáért
Magyarázom én az igaz Dharmát ügyes
módszerekkel,
Megszabadítva a kleshák rajaitól,
Kinyilvánítom a Tathagatagarbhát.
Ékesszólóan, hiba nélkül
Prédikálom a Dharmáját az
Amritának,(6)
Könyörületesen megmentve az érző lényeket,
Mindenhol segitve őket az igaz megvilágosodáshoz.
Avagy, jó fiaim, hasonló ez a búzamaghoz, melyet
még nem tisztítottak meg a pelyvától.
Valamely elszegényedett személy lehet hogy lekicsinylően
néz rá, azt gondolva, hogy eldobni való. De
megtisztítva, a mag mindig használható.
Hasonlókép, jó fiaim, mikor Buddha-szememmel
nézem az érző lényeket, azt látom, hogy a
kleshák pelyvája takarja el
Buddha-természetüket. Így hát megfelelő
ügyes módszerekkel kifejtem nekik a Dharmát, arra
késztetve őket, hogy megszabadulván a
klesháktól kibontakoztassák univerzális
bölcsességüket, és igy elérjék a
legmagasabb igaz megvilágosodást. (Anuttara samyak
sambodhi).
Ezekután a Bhagavan versben fejezte ki mindezeket:
Olyan ez, mint mikor a magokat
Egy tudatlan személy hántolatlanul kidobja,
Mint használhatatlan dolgot:
Míg a külszín így
értéktelennek mutatkozik de
Igazi érték rejlik belül.
Ha lehántottuk a pelyvát,
A mag, mit kapunk, királyok étele.
Így látom én, hogy minden lényben
Ott van a Buddhagarbha elrejtve a kleshák között:
Ezeknek eltávolítását
prédikálom én
Hogy elérjék az univerzális
bölcsességet,
Melynek csakúgy mint én, a
Birtokában vannak:
Ha kifejlesztik, és megtisztítják,
Hamar elérik a Legmagasabb Utat.
Avagy jó fiaim, olyan ez, mint a valódi arany, mely a
szemét-gödörbe esett, abban elmerült , s
évek sok-sok szemete rakódott rá. A tiszta arany
nem semmisül meg, bár senki sem tudja hogy ott van. De
tegyük fel, hogy valaki jön, aki természetfeletti
látással rendelkezve így szól az
emberekhez: A tisztátalan szemét közt egy
valódi arany-tömb található:
keressétek meg, s legyen a tiétek.
Hasonlóképen, jó fiaim, a tisztátalan
szemét a ti megszámlálhatatlan klesháitok.
A valódi arany-tömb pedig a ti Tathagatagarbhátok.
Ezért a Tathagata mindenkinek tanítja a Dharmát,
hogy elmagyarázza a lényeknek, hogy mi módon
szabaduljanak meg klesháiktól, hogyan érjenek el
igaz megvilágosodást, és hogyan hajtsanak
végre Buddha-cselekedeteket.
Ezek után a Bhagavan versben mondta el mindezeket:
Olyan ez, mint mikor az aranyat elborítja
A tisztátalan szemét, de senki sem látja.
De valaki természetfeletti látással
észreveszi,
Elmondva az embereknek, így szól:
Vegyétek ki, és tisztítsátok meg,
S a tiétek lehet, rokonságtok és családotok
örömére.
A Tathagata látása ehhez hasonló,
Mert látja, a Tathagata-természet a lényekben
Elpusztíthatatlan, még ha el is süllyedt
A kleshák iszapos sarában: s ennek megfelelően
Tanítja a Dharmát hogy a lények
Könnyen megszabadulhassanak a klesháktól
Mely beborítja Buddha-természetüket,
Visszanyerve így tisztaságukat.
Avagy, jó fiaim, olyan ez, mint a kincsek tára mely
szegény emberek háza alatt van elrejtve. A kincs nem tud
beszélni, és nem tudja azt mondani, hogy itt van, mivel
nem tud magáról, és hangja sincs.
Úgyhogy senki sem tudja megtalálni ezt a
kincstárt. Ugyanigy van ez az érző lényekkel is.
De semmi olyan nincs, ami a Tathagata figyelmét
elkerülné. A Dharma Kincstára az érző
lények testében van, de nincs tudatában a
szenvedélyekhez vezető téves nézeteknek, melyek az
öt vágyat létrehozzák. A Samsara kereke
forog, és a lények megszámlálhatatlan
szenvedés alávetettjei.
Ezért van az, hogy a Buddhák megjelennek a
világban, és kinyilvánítják a
lények előtt, hogy testükben hordozzák a
Tathagáták Dharma Kincstárát. És a
lények hisznek ebben, elfogadják ezt, és
megtisztítják univerzális
bölcsességüket.
Mindenhol, a lények javára (a Buddha)
kinyilvánítja a Tathagatagarbhát.
Ékesszólóan és hiba nélkül
beszél a Dharma követőihez. Így tehát
jó fiaim, Buddha-szememmel látom, hogy minden lény
tulajdonában van a Tathagatagarbhának. Így a
Bodhisattvák javára tanítom ezt a Dharmát.
És ekkor a Bhagavan versben mondta el mindezeket:
Hasonló ez mint a kincsek tára
Egy szegény ember háza alatt,
Tulajdonosa nem tud róla,
S az elrejtett kincs sem tud beszélni.
Hosszú ideig, sötétben eltemetve,
Itt van, de senki sem tudja.
Ha kincsed van, és nem tudsz róla,
Szegénységtől és szenvedéstől
Az meg nem szabadít.
Amikor a Buddha szeme
Látja az élőlényeket, látja hogy azok
Bár az újraszületés Öt
Birodalmában vándorolnak,(7)
Nagy kincset hordoznak testükben,
Mely örök, és változhatatlan.
Mikor a Buddha látja ezt, Ő így tanítja,
Mind az összes lény javára,
A kincstárat szélesre tárva előttük.
Ha tanításomnak hisztek,
Hogy kincsek háza van bennetek,
És hittel és odaadással gyakoroltok,
Az ügyes módszerek útján
Hamar eléritek a legmagasabb utat.
Avagy, jó fiaim, olyan ez, mint a mag a mango (amra)
gyümölcsben, amely meg nem romlik. Ha elültetitek a
földbe, a legnagyobb és legkirályibb fa nő ki
belőle. Hasonlóan, jó fiaim, mikor az érző
lényekre nézek Buddha-tekintetemmel, azt látom
hogy a Tathagatagarbhát kö-
rülveszi a tudatlanság burka, mint ahogy a
gyümölcs magja is legbelül található.
Jó fiaim, a Tathagatagarbha hideg (?) és
éretlen(?).(8) Ez a mély nyugalma a Nirvanának,
melyet a nagy bölcsesség eredményez. Ezt
nevezzük a teljesen megvilágosodottnak, a Tathagatanak, az
Arhatnak, és így tovább. Jó fiaim,
miután a Tathagata figyelembe vette az érző
lényeket, kinyilvánítja
szándékát a Bodhisattvák és
Mahasattvák bölcsességének
megtisztítására.
És ekkor a Bhagaván versben mondta el mindezeket:
Hasonló ez, mint a mango-gyümölcs magja,
Mely meg nem romlik.
Elültetve a földbe egy nagy fa nő belőle.
A Tathagata tiszta tekintetével
Látja hogy a Tathagatagarbha
Az érző lények testében
Olyan, mint mag a virágban, vagy gyümölcsben.
Ámbár tudatlanság borítja be a
Buddhagarbhát,
Legyen hitetek és felismerésetek,
Hogy a samadhi-bölcsesség birtokában vagytok,
Amelyet lerombolni nem lehet.
Ezért hirdetem én a Dharmát,
Kinyilvánítva a Tathagatagarbhát,
Hogy hamar elérjétek a legmagasabb utat,
Csakúgy ahogy a gyümölcs a legkirályibb
fává növekszik.
Avagy, jó fiaim, hasonló ez egy emberhez, aki egy arany
szoborral vándorol egy idegen ország elhagyatott
útjain, és fél hogy rablók
áldozatául esik. Így hát a szobrot viseltes
rongyokba csavarja, hogy azt senki észre ne vegye. De az
úton hirtelen meghalt, és a szobor ott
hányódott a nyílt mezőn. Utazók tapostak
rajta, míg teljesen elmerült a szennyben. De valaki
természetfeletti látásával meglátta,
hogy a viseltes rongyok között egy tiszta arany szobor van,
és azok közül kiszabaditotta, és mindenki
kifejezte tiszteletét előtte. Hasonlóan, jó fiaim,
én látom a különböző érző
lényeket számtalan klesháikkal, ahogy
újraszületésből újraszületésbe
vándorolnak a végtelen samsára hosszú
éjszakájában, és érzékelem,
hogy testükben ott van a csodálatos Tathagatagarbha.
Fennségesek és tiszták, és nem
különböznek tőlem. A Buddha azért hirdeti a
Dharmát az érző lényeknek, hogy azok szabaduljanak
meg klesháiktól, és tisztítsák meg
Tathagata-bölcsességüket.
Újból és újból megforgatom a Dharma
Kerekét, hogy megtérítsem mind a világokat.
És akkor a Bhagaván versben mondta el mindezeket:
Hasonló ez, mint az utas egy másik országban,
Magával víve egy arany szobrot,
Azt piszkos, viseltes rongyokban rejti el,
És eldobja azt egy megműveletlen mezőn.
Valaki, akinek természetfeletti látása van,
Látja ezt, és elmondja másoknak.
Kibontva a piszkos rongyokból a szoborra
rátalálnak,
Megörülve annak.
Az én természetfeletti látásom
hasonló ehhez.
Látom, hogy a különböző lények
Belekeveredve a kleshákba és gonosz cselekedetekbe
A samsara szenvedéseinek vannak kitéve.
Ugyanígy látom, bár a tudatlanság
rétege elfedi,
Hogy minden lényben ott van a Tathagata-természet
mozdulatlan,
Hatalmas és megsemmisíthetetlen.
Miután látom ezt, elmagyarázom a
Bodhisattváknak,
Hogy kleshák és gonosz cselekedetek
Borítják be ezt a győzelmes testet,
Így arra kell törekedniük hogy megszabaduljanak
tőlük,
És kinyilvánítsák a
Tathagata-bölcsességet.
Ez a menedéke mindeneknek -
Isteneknek, embereknek, nagáknak, és szellemeknek.
Avagy, jó fiaim, hasonló ez egy asszonyhoz, aki
elszegényedett, hitvány, csúnya és
mások által megvetett, de egy nemes fiúval viselős
méhében, aki egy bölcs király lesz, a
négy világtáj ura.(9)
De az asszony nem tudja, hogy a jövőben mi fog
történni, ezért mindig úgy gondol rá,
mint egy alacsony születésű elszegényedett
gyermekre. Ugyanígy, jó fiaim, a Tathagata látja,
hogy a lények bár a Samsara kerekén forognak
körbe a szenvedéseknek kitéve, testükben
mégis ott van a Tathagata kincsesháza. De mint ez az
asszony, nem vesznek tudomást róla. Ezért van
az, hogy a Tathagata mindenhol tanítva a Dharmát,
így beszél: Jó fiaim, ne tartsátok
magatokat alsóbbrendűnek vagy alantasnak.(10) Ti mind
tulajdonában vagytok a Buddha-természetnek. Ha igyekeztek
és megsemmisítitek a multból
származó rosszat, úgy kiérdemlitek a
Bodhisattva vagy Bhagavan elnevezéseket, és
számtalan érző lényt tudtok megmenteni.
És ekkor a Bhagavan versben mondta el mindezeket:
Hasonló ez egy elszegényedett asszonyhoz,
Akinek megjelenése hitvány és
közönséges,
De egy nemes fiúval viselős, ki világ-bíró
nagy király lesz,
A Hét Drágakinccsel, és minden erényekkel
felruházva,
Uralni fogja mind a négy negyedét a földnek.
De az asszony nem tudva ezt
Csak az alacsonyrendűségre gondol.
Én látom hogy mind a lények
Ilyen nyomorban lévő gyermekek,
Testükben ott a Tathagatagarbha,
De nem tudnak róla.
Így szólok ezért a Bodhisattvákhoz:
Ne gondoljátok azt, hogy alacsonyrendűek vagytok,
Mert testetek a Tahagatagarbha,
Mely tartalmazza a világ megmentésének
világosságát.
Ha igyekeztek, és nem töltötök
Túl sok időt a meditációs csarnokban ülve,
Úgy a legfelsőbb megvalósítás
útját eléritek,
És megmentitek a lények sokaságát.
Avagy, jó fiaim, hasonló ez, mint mikor egy
öntő-mester egy tiszta arany-szobrot önt. Ha kész az
öntés, kiveszik az öntőmintából.
Ámbár kívül égett és
megfeketedett, a belseje ugyanaz. Mikor a szobrot kiveszik (az
öntőmintából) az arany-színben ragyog.
Hasonlóképen jó fiaim, mikor a Tathagata az
érző lényekre veti szemét, azt látja, hogy
azok testében a Buddhagarbha telve van minden erénnyel.
Miután látja ezt, kinyilvánítja, hogy
minden lény eléri a megszabadulást.
Eltávolítja a kleshákat gyémánthoz
hasonlatos bölcsességével és megmutatja a
Buddha-testet, mint aki megmutat egy leleplezett aranyszobrot.
És akkor a Bhagavan versben mondta el mindezt:
Hasonló ez, mint egy nagy öntő-műhely,
Számtalan arany-szoborral,
Ahova tudatlan emberek kívülről benézve
Csak sötét agyag öntő-mintákat látnak.
Az öntő-mester kiszámítva
Az időt mikor azok kihűlnek,
Kinyitja őket, kivéve tartalmukat.
Minden tisztátalanság eltűník így,
és az
Alak tisztán megnyilvánul.
Buddha tekintetemmel látom,
Hogy minden érző lény eképp van,
A szenvedélyek agyag-rétegén túl,
Tathagata-természete van mindegyiknek.
Gyémánt bölcsességünkkel
Feltörve így a kleshák agyag-rétegét,
Előttünk van a Tathagatagarbha,
Mint tiszta, fénylő arany.
Ahogy én látom ezt,
Úgy tanítom a Bodhisattváknak:
Így kell ezt elfogadnotok,
És megmentenetek minden lényeket.
És ekkor a Bhagavan így beszélt Vajramatihoz
és a többi Bodhisattvákhoz és
Mahasattvákhoz: Jó fiaim, és leányaim,
akár szerzetesek vagy laikusok vagytok, el kell fogadnotok,
recitálnotok, lemásolnotok, tisztelnetek és
széles körökben magyaráznatok kell ezt a
Tathagatagarbha Sutrát mások javára. Az
érdemek, amikre szert tesztek ezáltal,
felmérhetetlenek lesznek. Vajramati, ha egy Bodhisattva, aki a
Buddha útjáért dolgozott szorgalmasan vagy a
paramitákat gyakorolta, vagy belépett minden samadhiba,
vagy az erény gyökerét akarta
elplántálni, vagy a jelen Buddháit tisztelte,
kiknek száma nagyobb mint a homokszemek a Gangesz
folyóban, vagy aki annyi hét-ékszerű stupát
állított mint amennyi homokszem van a Gangesz
folyóban, tíz yojana magasakat és egy yojana
széleseket, (egy yojana kilenc mérföld), vagy aki
ezekben a stupákban hét-ékszerű
dívánokat állított fel, melyek
vallásos festményekkel vannak borítva, vagy aki
naponta minden egyes Buddhának több
hét-ékszerű stupát állított fel,
mint a homokszemek a Gangesz folyóban, és aki
felajánlotta őket a gyülekezetben minden
Tathagatának, Bodhisattvának és
Shravakának, vagy aki ezeket tette mindenhol a jelen
Buddháinak, akiknek száma nagyobb, mint a homokszemek a
Gangesz folyóban, vagy aki ötvenszer annyi stupát
állított, mint amennyi a homokszem a Gangesz
folyóban, vagy aki felajánlotta őket ötvenszer annyi
Buddhának, Bodhisattvának és Shravakának
mint amennyi homokszem van a Gangesz folyóban, vagy aki ezt
tette megszámlálhatatlan száz és ezer, vagy
tízezer kalpán keresztül, Óh Vajramati, az a
Bodhisattva még mindig nem lenne egyenlő azzal a
személlyel, mint aki örömet és
megszabadulást talál a Tathagatagarbha Sutrában,
aki elfogadja, recitálja, lemásolja, vagy akár
csak egy metaforát is tisztel belőle. Óh Vajramati,
mégha ezek a jó fiak megszámlálhatatlan
jó gyökeret és erényt is
plántáltak volna el a Buddhák
érdekében, még az sem érné a
század, vagy még az ezred részét sem annak
az érdemnek, amit azok a jó fiak és leányok
érnek el, akik a Tathagatagarbha Sutrát tisztelik.
És akkor a Bhagavan versben mondta el mindezt:
Ha valaki szabadulást keres,
E Sutrát hallgatja és azt elfogadja,
És lemásolja, és tiszteli
Akárcsak egy versét is,
Az megtalálja a Tathagatagarbhát,
És mély örömet érez.
Ha rábízod magad erre az igaz tanításra,
Érdemed megszámlálhatatlan lesz.
Ha olyan valaki keres megszabadulást,
Aki már nagy spirituális erőkre tett szert,
És felajánlásokat akar tenni a Tíz
Világtáj
Buddháinak, és a gyülekezet
Bodhisattváinak és Shravakáinak,
Melyeknek száma százmilliószor nagyobb
Mint a Gangesz homokszemei:
Ha ezen Buddhák mindegyikének
Egy csodálatos ékszer-stupát épít,
Tíz yojana magasat, és negyven lí széleset
(egy lí egyharmad mérföld)
Melyekben elhelyez hét-ékszerű ülőhelyeket,
Amelyek méltók egy felséges
Tanítóhoz, és
Melyek vallásos képekkel vannak borítva,
És külön-külön lettek megtervezve:
Ha felajánlja őket a Buddháknak és a
Sanghának
Oly nagy számban, hogy azok
Fölülmúlják a homokszemek számát
a Gangesz folyóban,
És ha e felajánlásokat
Éjjel-nappal szünetnélkül végzi
Száz és ezer, vagy tízezer kalpán
keresztül,
Az érdemek, melyeket ilymódon elér,
Még csak össze sem hasonlíthatók
Annak a bölcs személynek érdemével
Ki erre a Sutrára hallgat,
Aki csak egy metaforát is elfogad ebből,
És mások javára ezt megmagyarázza.
A lények, kik menedéket keresnek ebben,
Hamar elérik a legmagasabb utat.
A Bodhisattvák akik gondolatukat
A mély-jelentőségű Tathagatagarbhára
irányítják,
Tudják hogy az tulajdonában van minden lénynek,
És hamarosan elérik a legmagasabb utat.
Abban az időben a Bhagavan újra Vajramati Bodhisattvához
fordult eképpen szólva: Felmérhetetlen időkkel
ezelőtt a távoli múltban, elképzelhetetlen
sokaságú kalpákkal ezelőtt volt egy Buddha, kinek
neve Örökké Fényt-Adományozó
Király volt, Tathagata, Arhat, Való-
ban Megvilágosodott, a Fénylő Cselekedetek Birtokosa, a
Világot Magasan Felülmúló, a Mester Aki
Felfogta a Legmagasabbat, a Harmónia Hőse, az Emberek És
Istenek Tanítója, Buddha, Bhagavan. Oh Vajramati, vajon
miért hívták őt Örökké
Fényt-Adományozó Királynak? Mert
mikor ez a Buddha még eredetileg a Bodhisattva Utat gyakorolta,
és mikor anyja méhébe szállt le, akkora
fényt bocsátott ki, hogy az átjárta
és bevilágította még a legkisebb atomokat
is a Tíz Világtáj Buddha-birodalmainak ezreiben.
Mindazok a lények, kik látták ezt a fényt,
örömmel teltek el. Klesháik megsemmisültek,
és fel lettek ruházva a formák feletti hatalommal,
bölcsességük elérte a
tökéletességet, valamint elérték a
hiba nélküli ékesszólást.
Ha egy pokol-lakó, éhség-kisértet, egy
állat, vagy a Holtak Ura, Yama-raja vagy egy asura
meglátja ezt a fényt, nem kell többet születnie
a lét alsó birodalmaiban, hanem istenként fog
újraszületni.
Ha egy isten meglátja ezt a fényt, úgy
eléri a visszaesés-nélküli állapotot
és az öt természetfeletti hatalmat.
Ha valaki, aki elérte a visszaesés-nélküli
állapotot, meglátja ezt a fényt, úgy
eléri a nem-született dharma-nyugalmat és az
erény ötven Dharaniját.(11)
Vajramati, mindazok a földek, melyeket ez a fény
bevilágított, díszesek és tiszták
lettek mint az átlátszó porcelánok,
aranyzsinórok jelezték a nyolcrétű utat, a
különféle ékszer-fák jó illata
terjengett minden felé s a föld bővében volt a
virágoknak és gyümölcsöknek.
Lágy szellő lengedez a fák közt, enyhet adó
mélyértelmű szavak magyarázzák a
Három Drágaságot, a Bodhisattva-erényeket,
a Jó Gyökerek Hatalmát, a Dharma
tanulmányozását, a meditációt
és a megszabadulást. A lények, kik hallják
ezeket, örömet találnak a Dharmában. Hitük
megerősödik, és megszabadulnak a lét alsó
birodalmaiban való születéstől.
Vajramati, mivel a Tíz Világtáj lényeit
azonnal beborította a fény, reggel és este hat
órakor kezüket összetéve tiszteletadásra
gyűltek össze. Vajramati, mindaddig az időig, míg a
Buddhaságot és a maradék nélküli
Nirvánát el nem érte, az a hely, ahol a
Bodhisattva született, mindig fényes ragyogást
árasztott.
Miután végső Nirvánája beteljesedett, a
stupa, ahol hamvait elhelyezték, szintén fényt
árasztott. Ezért a mennyei világok lakói
Örökké Fényt-Adományozó
Királynak nevezték.
Vajramati, mikor az Örökké
Fényt-Adományozó Király, a Tathagata, az
Arhat, az Univerzálisan Megvilágosodott elérte a
Budhaságot, Dharma-tanítványai közt volt egy
Bodhisattva, Határtalan Fény nevű, és még
két milliárd másik Bodhisattva. Határtalan
Fény Bodhisattva Mahasattva a Buddha felé fordult,
és megkérdezte Őt a Tathagatagarbha Sutra felől, mire a
Buddha megmagyarázta azt.
Ötven hosszú kalpán keresztül megmaradva
űlőhelyén, védelmezve a Bodhisattvák gondolatait
hangja elért mindenhova a Tíz Buddhavilágban
még a legkisebb atomokig is. A Bodhisattvák
megszámlálhatatlan különböző
megértése szerint a metaforák százezreit
alkalmazta. (Tanítását) Mahayana Tathagatagarbha
Sutrának nevezte. Mind a Bodhisattvák, akik
hallották e Sutrát, elfogadták és
recitálták és gyakorolták azt a
magyarázat szerint. Minden Bodhisattva, négy
kivételével elérte a Buddhaságot.
Vajramati, nem kell úgy gondolnod, hogy ezek kivételek
lennének.
Miért különbözne Határtalan Fény
Bodhisattva tőled? Te azonos vagy vele. A négy Bodhisattva, aki
még nem érte el a Buddhaságot, Manjushri,
Avalokiteshvara, Mahasthamaprapta,(12) és te vagy, Vajramati.
Vajramati, a Tathagatagarbha Sutrának hatalmas ereje van.
Mindenki aki hallja, megvalósítja a Buddha-utat.
Ekkor a Buddha ismét versben fejezte ki magát:
Megszámlálhatatlan kalpákkal ezelőtt,
Egy Buddha a Fény Királya nevű,
Fényt árasztva magából
szüntelenül,
Fénybe borított számtalan földeket.
Határtalan Fény Bodhisattva
Ezalatt a Buddha alatt lépett az útra,
És ő kérdezte a Buddhát erről a
Sutráról,
Mit aztán a Buddha el is mondott.
Mindaz aki meghallotta, elérte a Buddhaságot,
Kivéve négy Bodhisattva,
Manjushri, Avalokiteshvara,
Mahasthamaprapta és Vajramati -
Ezek a négy Bodhisattvák
Mind hallották már ezt a Dharmát,
És közöttük Vajramati
Volt a legkiválóbb,
Abban az időben Határtalan Fénynek hívták,
És már hallotta ezt a Sutrát.
Mikor én az Útra léptem,
Az Oroszlán Zászlónál, amely
A Buddha székhelyét jelölte,
Én is megkaptam e Sutrát,
És gyakoroltam, ahogy hallottam.
E jó gyökerek következtében
A Buddha-utat gyorsan elértem.
Ezért minden Bodhisattváknak
Meg kell őriznie és prédikálnia kell ezt a
Sutrát.
Miután hallottátok és
Gyakoroltátok, ahogy meg lett magyarázva,
Eléritek a Buddhaságot, ahogy én elértem.
Ha valaki megőrzi ezt a Sutrát,
Úgy fog viselkedni mint a Bhagavan.
Ha valaki megkapja ezt a Sutrát,
A Buddhadharma Urának fogják hívni,
És a világ javára
Védelmezni fogja a Buddhák tanításait.
Ha valaki megőrzi ezt a Sutrát,
A Dharma Királya lesz a neve.
Valóban, a világ szemében,
Oly dicséretre méltó lesz, mint a Bhagavan.(13)
És ekkor, mikor a Bhagavan befejezte a Sutra
magyarázatát, Vajramati a Bodhisattvák, Istenek,
Gandharvák és Asurák négyes
csoportjával együtt nagy örömet éreztek
afölött, amit a Buddha elmondott nekik, és eszerint
gyakorolták azokat.
Itt végződik a Mahavaipulya Tathagatagarbha Sutra.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
(1) Avalokiteshvara Bodhisattva és Mahasthamaprapta Bodhisattva
Amitabha Buddha két kisérő Bodhisattvája a Nyugati
Tiszta Földön (Sukhavati). Avalókiteshvara a
könyörület Bodhisattvája, Mahasthama a
transcendens bölcsesség, és a
megvalósítás erejének Bodhisattvája.
A Tiszta Föld buddhizmusban a "Nyugat Három
Szentjének" nevezik őket.
(2) A Vaipulya-sutrák a Mahayana nagy irány-mutató
sutrái, melyek a különböző iskolák
alapvető tanításait képezik. Így a
Lótusz-sutra a Tien-Tai és a Nichiren Iskola
alap-sutrája, Az Avatamsaka Sutra a Kegoné, a Nirvana
Sutra a Nirvana Iskoláé. Ezek nem
szükségszerűen hosszabb sutrák. Így a
Tathagatagarbha Sutra is Vaipulya Sutrának - mégpedig
Mahavaipulya Sutrának - számít, mivel ez az alapja
a Tathagatagarbhavada filozófiai iskola
tanításainak.
(3) A kleshák a beszennyezők, bűnök, negativ
tendenciák, mely mint egy burok, körülveszik a
Tathagatagarbhát, a Buddha-természetet. A
meditáció az a módszer, mely a
klésháktól való szabadulást
szolgálja, ugyanígy a Tiszta Föld iskolában
Amitabha nevének folyamatos recitációja is.
(4) A Tathagatagarbha minden lényben változatlan, sem nem
csökken, sem nem növekszik. (Erről szól az
Anunatva-Apurnatva Sutra)
Nem egy megvilágosodásként jön létre a
jövőben, hanem már most jelenlevő. Ez a
létrehozója a megtisztulásra való
törekvésnek, a Bodhichittának.
(5) A Tathagatagarbha minden érző lényben jelen van, de
nincs jelen a négy mahabhutában, a négy nagy
elemben (föld, víz, tűz, levegő). Nincs
továbbá jelen a növényekben, mivel ezek nem
tartoznak az érző lények közé.
(6) A Sutra tanúságtétele szerint a Buddha-Dharma
az Amrita Dharmája. Az "Amrita" sanskrit szó, és
az örök élet italát jelenti. Amitayus Buddha,
Avalokiteshvara (Kuan Yin) és a Medicin Mester Buddha
korsajában (kalasha) az örök élet italát
őrzi, és ezt kínálja a törekvőnek. A Buddha
az Amataya Dhatuya (Halhatatlanság Birodalma)
elérését tanítja az érző
lényeknek.
(7) Az újraszületés Öt Birodalma, a
"Bhavacakra", vagyis a "Lét Kereke". A Buddha elmondása
után először Ananda rakta ki rizsszemekből. Ekkor
még öt szektorból állt : az istenek, az
emberek, az állatok, a szenvedő lelkek
(kísértetek) és a pokollakók
világából. Később
hozzácsatolták az ellen-istenségek, az
asurák birodalmát is, igy a mai "Bhavacakra"
ábrázolások hat szektorból tevődnek
össze.
(8) A "hideg" és "éretlen" szavak valószinűleg
még a kleshák burkában lévő
Tathagatagarbhára vonatkoznak.
(9) A Chakravartin a négy világtáj
uralkodója, a Buddhához hasonlóan a 32 jel
viselője. Az igazságos uralkodó, aki alatt az
alattvalók békében és bőségben
élnek. Ashoka császár ideális
megtestesítője volt ennek az elképzelésnek.
(10) Az emberek nem alacsonyabbrendűek vagy alantasabbak az
isteneknél, sem a földi királyoknál, mivel
mindegyikükben ott van a Tathagatagarbha.
(11) A Dharani szó szerint "megtartást" jelent. Valaminek
az emlékezetben tartását (smriti) is jelenti, mint
a Buddhanusmriti esetében, ennek jelentése a Buddha
emlékezetben tartása, a Buddha nevének belső vagy
hangos recitálásával.
(12) Avalokiteshvara és Mahasthamaprapta Bodhisattvák
Amitabha Buddha legfőbb segítői a Nyugati Tiszta
Földön, a Sukhavatiban. Avalokiteshvara a
könyörület, Mahasthamaprapta pedig a
bölcsesség Bodhisattvája.
(13) Aki elfogadja a Tathagatagarbha Sutrát, annak az
útja egyenes a Buddhaság
megvalósításáig. Meg kell
védelmeznie ezt a Sutrát a
tévtanítókkal szemben, mert ez a Buddha igazi,
és végső tanitása.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>