Ím, így hallottam: Abban az időben a Buddha a Grdhrakuta (Keselyű) Hegyen tartózkodott Rajagrha mellett, a több-emeletes jóillatú szantál-fából épült pavilon tanhírdető-termében. (A Buddha) tíz évvel ezelőtt érte el a Buddhaságot. Vele együtt ott voltak a nagy szerzetesek százai és ezrei, valamint a Bodhisattvák és más hatalmas lények sokasága, hatvanszor annyian, mint a Ganges homokszemei. Mind beteljesítették céljukat, és már korábban felajánlásokat tettek a Buddhák százezer myriád légióinak. Mindegyikük képes volt a Dharma Megfordíthatatlan Kerekének forgatására. Ha egy lény meghallja neveiket, úgy képes rátérni a visszaesés nélküli útra. A neveik: Dharma-Bölcsesség Bodhisattva, Oroszlán-Bölcsesség Bodhisattva, Gyémánt-Bölcsesség Bodhisattva, (Vajramati), Harmonikus Bölcsesség Bodhisattva, Csodálatos Bölcsesség Bodhisattva, Holdfény Bodhisattva, Ékszer Hold Bodhisattva, Telihold Bodhisattva, Bátor Bodhisattva, Mérhetetlenül Bátor Bodhisattva, Hármas Világot Felülmúló Bodhisattva, Avalokiteshvara Bodhisattva, Mahasthamaprapta Bodhisattva,(1) Illatos Elefánt Bodhisattva, Finom Illatú Bodhisattva, Legfinomabb Illatú Bodhisattva, Fő Kincsesház Bodhisattva, Nap Kincsesház Bodhisattva, Zászlót Felmutató Bodhisattva, Nagyzászlót Felmutató Bodhisattva, Tisztaságos Zászló Bodhisattva, Határtalan Fény Bodhisattva, Fénytadó Bodhisattva, Tisztaságos Fény Bodhisattva, Öröm Királya Bodhisattva, Végtelen Öröm Bodhisattva, Ékszer Kezű Bodhisattva, Tér Kincstára Bodhisattva, Fény És Erény Királya Bodhisattva, Önmagára Támaszkodó Dharanik Királya Bodhisattva, Dharani Bodhisattva, Minden Rosszat Megszüntető Bodhisattva, Érző Lényeket Minden Rossztól Megmentő Bodhisattva, Örömteli Gondolatok Bodhisattva, Megelégedett Akarat Bodhisattva, Örökké Megelégedett Bodhisattva, Mindenekre Fénylő Bodhisattva, Hold Ragyogás Bodhisattva, Ékszer Bölcsesség Bodhisattva, Női Testet Öltő Bodhisattva, Nagy Mennykőcsapás Bodhisattva, Spirituális Vezető Bodhisattva, Nem-megalapozatlan Szemlélet Bodhisattva, Minden Dharmákban Szabad Bodhisattva, Maitreya Bodhisattva, Manjushri Bodhisattva. Jelen voltak még más Bodhisattvák és hatalmas lények számtalan más Buddha-birodalomból, kiknek száma hatvanszor annyi, mint a Ganges homokszemei, együtt a megszámlálhatatlan istenekkel, nagákkal, yakshákkal, gandharvákkal, asurákkal, garudákkal, kinnarákkal, mahoragákkal, (mind az isteni és fél-isteni lényekkel), akik tiszteletadásra és felajánlások tevésére gyültek össze.
Ebben az időben a Buddha kiegyenesedve meditációban ült a szantálfa-pavilonban, és természetfeletti hatalmával egy csodát vitt végbe. Megszámlálhatatlan ezer-szirmú lótuszvirágok jelentek meg az égen, akkorák mint egy kocsi-kerék: szinüket, illatukat senki sem tudta számba venni. Minden egyes virág középpontjában egy csoda útján megjelenő Buddha volt. A virágok felemelkedtek és beborították az egész mennyboltot mint egy ékszer-zászló, mindegyikük megszámlálhatatlan fénysugarat bocsájtott ki magából.
A szirmok egyszerre kibontakoztatták tündöklő ragyogásukat, majd a Buddha csodálatos hatalmánál fogva mind elhervadtak egy pillanat alatt. A virágok kelyhében megjelenő Buddhák keresztbe tett lábakkal lótusz-ülésben ültek, és mindegyikük megszámlálhatatlan fénysugarak százezreit bocsátotta ki magából. A csoda oly magávalragadó volt, hogy az egész gyülekezet extatikus táncba kezdett, ámulatba esve a csodálatos virágok pusztulása láttán: ahogy elhervadtak, és elsötétedtek, kellemetlen és utálatos szagot bocsátottak ki magukból.
Ekkor a Bhagavan észrevette, hogy a Bodhisattvák zavarba estek, ezért igy fordult Vajramatihoz: Óh jó fiam. Ha valami van a Buddha tanításában ami megzavarna, úgy bátran kérdezz róla.
Vajramati tudván hogy a gyülekezet minden tagja zavarba esett, ezért így fordult a Buddhához: - Oh Bhagavan, miért jelentek meg a csodálatos Buddha-képmások a megszámlálhatatlan virágokon? És vajon miért emelkedtek fel, és boritották be az egész mennyboltot? És miért bocsájtott ki minden Buddha-képmás megszámlálhatatlan százezer fénysugarat magából?
E ponton a gyülekezet minden tagja összetette kezeit (a Buddhára) nézve, Vajramati Bodhisattva pedig versben így beszélt:

Sohasem voltam még tanúja
Ily csodás dolognak mint ez,
Mikor százezer millió Buddhákat láttam
Lótuszvirágok kelyhében ülni,
Számtalan fény-nyalábot kibocsájtva,
Fénnyel árasztva el mindent
Tévtanítók sötétségét eloszlatva,
Világokat fénnyel beborítva!
És akkor nagyhirtelenül
A lótuszok elhervadtak,
Undorítókká váltak.
Mondd meg nekünk,
Mi volt e varázslatos látomás célja?
Több Buddhákat látunk mi most
Mint a Ganges homokszemei.
Sohasem láttam még ilyeneket
Mint aminek tanúja vagyok most:
Szükségünk lenne éppezért
Egy világos magyarázatra!

És akkor a Bhagavan így szólt Vajramatihoz, és az összes Bodhisattvákhoz: Jó fiaim, van egy nagy Vaipulya-Sutra,(2) melyet Tathagatagarbha-nak neveznek. Mivel ezt szándékoztam elmagyarázni, azért volt, hogy ezeket a jeleket bemutattam nektek. Ezért mindannyian hallgassatok figyelemmel, és gondolkodjatok el rajta.

Erre mind így szóltak: Így legyen! Mindannyian nagyon szeretnénk hallani!
A Buddha így szólt: Jó fiaim, összehasonlítást tudunk tenni a számtalan, a Buddha hatalmából megjelenő, és hirtelen elhervadó virágok, valamint a megszámlálhatatlan, csodálatos úton megjelent Buddha-képmások között, melyek lótusz-űlésben ültek a virágokban, és olyan fényt árasztottak, hogy senki sem volt a gyülekezetben aki ne fejezte volna ki tiszteletét irántuk.
Hasonlóképen jó fiaim, amikor Buddha-szememmel a lényekre nézek, azt látom, hogy elrejtve a mohóság, vágy, harag és butaság kleshái(3) között ott székel magasztosan és megmozdíthatatlanul a Tathagata bölcsessége, a Tathagata víziója, és a Tathagata teste.
Jó fiaim, minden lények, bár mindenféle kleshák között találják magukat, mégis a Tathagatagarbha a lényegük, mely mocsoktalan, erényekben bővelkedő, és nem különböző az enyémtől.
Ezenfelül, jó fiaim, csak az képes látni ezeknek a Tathagataknak a testeit mielőtt a virágok nem bontották ki szirmaikat, aki természettfeletti látással rendelkezik: mások számára akkor válnak ezek a Tathagaták láthatóvá, ha az elhervadt szirmok lehullanak.
A Buddha ilymódon látni tudja az érző lények Tathagatagarbháit.
És mivel a Tathagatagarbha (tanítását) ki akarja nyilvánítani előttük, ezért magyarázza a Sutrákat és Dharmákat, melyek megsemmisítik a kleshákat, és megmutatják a Buddha-természetet.
Jó fiaim, ez a Dharmája minden Buddhának. Akár megjelennek a Buddhák a világban , akár nem, minden lények Tathagatagarbhája örök és változatlan.(4) Nem jelent ez mást, csak annyit, hogy be vannak takarva az érző lények klesháival. Mikor a Tathagata megjelenik a világban, széleskörűen megmagyarázza a Dharmát hogy megszüntesse a tudatlanságot és megszabadítson a csapásoktól, és hogy kibontakoztassa a lények univerzális bölcsességét.
Jó fiaim, egy Bodhisattva, akinek hite van ebben a tanításban, és aki egy-gondolattal gyakorolja ezt, eléri a megszabadulást és az univerzális megvilágosodást, és a világ javára Buddha-cselekedeteket fog véghezvinni.
És ekkor a Bhagavan versben folytatta, eképen:

Hasonlóan mint az elhervadt virágok:
Mielőtt a szirmok kinyílnának
A természetfeletti látással bíró
Meglátja a Tathagata folttalan testét.
Miután a szirmok lehullottak,
Bárki megláthatja a Tanítót,
Aki hogy a klesháktól megszabadítson,
Győzelmesen megjelenik a világban.
A Buddha látja, hogy mind a lények
A Tathagatagarbha birtokában vannak,
Melyet számtalan klesha borít el,
Mint egy rakás bűzös, hervadt szirom.
Így ezért minden lény javára
Mindenhol megmagyarázom az igaz Dharmát,
Hogy segitsem őket klesháiktól megszabadulni,
És minél előbb elérni a Buddha-utat.
Buddha-szememmel látom
Hogy minden lény testében
Elrejtve ott a Buddhagarbha,
Ezért tanítom a Dharmát, mely kinyilvánítja ezt.

Avagy, jó fiaim, olyan ez, mint a tiszta méz egy barlangban, vagy egy fában, körölvéve és védelmezve a méhek megszámlálhatatlan rajaitól. Ekkor az történhet, hogy jön valaki, aki egy ügyes módszert ismer. Először is megszabadul a méhektől, majd megszerzi a mézet: ezután azt csinál vele amit akar: megeszi, vagy szétosztogatja.
Hasonlóképen, jó fiaim, minden érző lény rendelkezik a Tathagatagarbhával.(5) Hasonló ez a tiszta mézhez a barlangban vagy a fában, de beboritják a kleshák, melyek mint a méh-raj, megakadályozzák hogy hozzájussunk. Buddha-szememmel én ezt világosan látom, és megfelelő ügyes módszerekkel kinyilvánítom a Dharmát, hogy a kleshákat megsemmisítsem, hogy a Buddha-természet megnyilvánuljon. És mindenhol Buddha-cselekedeteket hajtok végre a világ javára.
Ezután a Bhagavan versben fejezte ki magát eképen:

Hasonló ez, mint ami történik a mézzel, mely ott van
A barlangban, vagy a fában: bár számtalan méhhel van körülvéve,
Csak az kell, hogy valaki egy ügyes módszert ismerjen,
S a rajtól megszabaduljon.
Az érző lények Tathagatagarbhája hasonló
A mézhez a barlangban, vagy a fában.
A tudatlanságból származó zavarok és csapások
Olyanok mint a méhrajok, megakadályozzák a megközelítést.
Ezért minden lény javáért
Magyarázom én az igaz Dharmát ügyes módszerekkel,
Megszabadítva a kleshák rajaitól,
Kinyilvánítom a Tathagatagarbhát.
Ékesszólóan, hiba nélkül
Prédikálom a Dharmáját az Amritának,(6)
Könyörületesen megmentve az érző lényeket,
Mindenhol segitve őket az igaz megvilágosodáshoz.

Avagy, jó fiaim, hasonló ez a búzamaghoz, melyet még nem tisztítottak meg a pelyvától. Valamely elszegényedett személy lehet hogy lekicsinylően néz rá, azt gondolva, hogy eldobni való. De megtisztítva, a mag mindig használható. Hasonlókép, jó fiaim, mikor Buddha-szememmel nézem az érző lényeket, azt látom, hogy a kleshák pelyvája takarja el Buddha-természetüket. Így hát megfelelő ügyes módszerekkel kifejtem nekik a Dharmát, arra késztetve őket, hogy megszabadulván a klesháktól kibontakoztassák univerzális bölcsességüket, és igy elérjék a legmagasabb igaz megvilágosodást. (Anuttara samyak sambodhi).
Ezekután a Bhagavan versben fejezte ki mindezeket:

Olyan ez, mint mikor a magokat
Egy tudatlan személy hántolatlanul kidobja,
Mint használhatatlan dolgot:
Míg a külszín így értéktelennek mutatkozik de
Igazi érték rejlik belül.
Ha lehántottuk a pelyvát,
A mag, mit kapunk, királyok étele.
Így látom én, hogy minden lényben
Ott van a Buddhagarbha elrejtve a kleshák között:
Ezeknek eltávolítását prédikálom én
Hogy elérjék az univerzális bölcsességet,
Melynek csakúgy mint én, a
Birtokában vannak:
Ha kifejlesztik, és megtisztítják,
Hamar elérik a Legmagasabb Utat.

Avagy jó fiaim, olyan ez, mint a valódi arany, mely a szemét-gödörbe esett, abban elmerült , s évek sok-sok szemete rakódott rá. A tiszta arany nem semmisül meg, bár senki sem tudja hogy ott van. De tegyük fel, hogy valaki jön, aki természetfeletti látással rendelkezve így szól az emberekhez: A tisztátalan szemét közt egy valódi arany-tömb található: keressétek meg, s legyen a tiétek.
Hasonlóképen, jó fiaim, a tisztátalan szemét a ti megszámlálhatatlan klesháitok. A valódi arany-tömb pedig a ti Tathagatagarbhátok.
Ezért a Tathagata mindenkinek tanítja a Dharmát, hogy elmagyarázza a lényeknek, hogy mi módon szabaduljanak meg klesháiktól, hogyan érjenek el igaz megvilágosodást, és hogyan hajtsanak végre Buddha-cselekedeteket.
Ezek után a Bhagavan versben mondta el mindezeket:

Olyan ez, mint mikor az aranyat elborítja
A tisztátalan szemét, de senki sem látja.
De valaki természetfeletti látással észreveszi,
Elmondva az embereknek, így szól:
Vegyétek ki, és tisztítsátok meg,
S a tiétek lehet, rokonságtok és családotok örömére.
A Tathagata látása ehhez hasonló,
Mert látja, a Tathagata-természet a lényekben
Elpusztíthatatlan, még ha el is süllyedt
A kleshák iszapos sarában: s ennek megfelelően
Tanítja a Dharmát hogy a lények
Könnyen megszabadulhassanak a klesháktól
Mely beborítja Buddha-természetüket,
Visszanyerve így tisztaságukat.

Avagy, jó fiaim, olyan ez, mint a kincsek tára mely szegény emberek háza alatt van elrejtve. A kincs nem tud beszélni, és nem tudja azt mondani, hogy itt van, mivel nem tud magáról, és hangja sincs.
Úgyhogy senki sem tudja megtalálni ezt a kincstárt. Ugyanigy van ez az érző lényekkel is. De semmi olyan nincs, ami a Tathagata figyelmét elkerülné. A Dharma Kincstára az érző lények testében van, de nincs tudatában a szenvedélyekhez vezető téves nézeteknek, melyek az öt vágyat létrehozzák. A Samsara kereke forog, és a lények megszámlálhatatlan szenvedés alávetettjei.
Ezért van az, hogy a Buddhák megjelennek a világban, és kinyilvánítják a lények előtt, hogy testükben hordozzák a Tathagáták Dharma Kincstárát. És a lények hisznek ebben, elfogadják ezt, és megtisztítják univerzális bölcsességüket.
Mindenhol, a lények javára (a Buddha) kinyilvánítja a Tathagatagarbhát. Ékesszólóan és hiba nélkül beszél a Dharma követőihez. Így tehát jó fiaim, Buddha-szememmel látom, hogy minden lény tulajdonában van a Tathagatagarbhának. Így a Bodhisattvák javára tanítom ezt a Dharmát. És ekkor a Bhagavan versben mondta el mindezeket:

Hasonló ez mint a kincsek tára
Egy szegény ember háza alatt,
Tulajdonosa nem tud róla,
S az elrejtett kincs sem tud beszélni.
Hosszú ideig, sötétben eltemetve,
Itt van, de senki sem tudja.
Ha kincsed van, és nem tudsz róla,
Szegénységtől és szenvedéstől
Az meg nem szabadít.
Amikor a Buddha szeme
Látja az élőlényeket, látja hogy azok
Bár az újraszületés Öt Birodalmában vándorolnak,(7)
Nagy kincset hordoznak testükben,
Mely örök, és változhatatlan.
Mikor a Buddha látja ezt, Ő így tanítja,
Mind az összes lény javára,
A kincstárat szélesre tárva előttük.
Ha tanításomnak hisztek,
Hogy kincsek háza van bennetek,
És hittel és odaadással gyakoroltok,
Az ügyes módszerek útján
Hamar eléritek a legmagasabb utat.

Avagy, jó fiaim, olyan ez, mint a mag a mango (amra) gyümölcsben, amely meg nem romlik. Ha elültetitek a földbe, a legnagyobb és legkirályibb fa nő ki belőle. Hasonlóan, jó fiaim, mikor az érző lényekre nézek Buddha-tekintetemmel, azt látom hogy a Tathagatagarbhát kö-
rülveszi a tudatlanság burka, mint ahogy a gyümölcs magja is legbelül található. Jó fiaim, a Tathagatagarbha hideg (?) és éretlen(?).(8) Ez a mély nyugalma a Nirvanának, melyet a nagy bölcsesség eredményez. Ezt nevezzük a teljesen megvilágosodottnak, a Tathagatanak, az Arhatnak, és így tovább. Jó fiaim, miután a Tathagata figyelembe vette az érző lényeket, kinyilvánítja szándékát a Bodhisattvák és Mahasattvák bölcsességének megtisztítására.
És ekkor a Bhagaván versben mondta el mindezeket:

Hasonló ez, mint a mango-gyümölcs magja,
Mely meg nem romlik.
Elültetve a földbe egy nagy fa nő belőle.
A Tathagata tiszta tekintetével
Látja hogy a Tathagatagarbha
Az érző lények testében
Olyan, mint mag a virágban, vagy gyümölcsben.
Ámbár tudatlanság borítja be a Buddhagarbhát,
Legyen hitetek és felismerésetek,
Hogy a samadhi-bölcsesség birtokában vagytok,
Amelyet lerombolni nem lehet.
Ezért hirdetem én a Dharmát,
Kinyilvánítva a Tathagatagarbhát,
Hogy hamar elérjétek a legmagasabb utat,
Csakúgy ahogy a gyümölcs a legkirályibb fává növekszik.

Avagy, jó fiaim, hasonló ez egy emberhez, aki egy arany szoborral vándorol egy idegen ország elhagyatott útjain, és fél hogy rablók áldozatául esik. Így hát a szobrot viseltes rongyokba csavarja, hogy azt senki észre ne vegye. De az úton hirtelen meghalt, és a szobor ott hányódott a nyílt mezőn. Utazók tapostak rajta, míg teljesen elmerült a szennyben. De valaki természetfeletti látásával meglátta, hogy a viseltes rongyok között egy tiszta arany szobor van, és azok közül kiszabaditotta, és mindenki kifejezte tiszteletét előtte. Hasonlóan, jó fiaim, én látom a különböző érző lényeket számtalan klesháikkal, ahogy újraszületésből újraszületésbe vándorolnak a végtelen samsára hosszú éjszakájában, és érzékelem, hogy testükben ott van a csodálatos Tathagatagarbha. Fennségesek és tiszták, és nem különböznek tőlem. A Buddha azért hirdeti a Dharmát az érző lényeknek, hogy azok szabaduljanak meg klesháiktól, és tisztítsák meg Tathagata-bölcsességüket.
Újból és újból megforgatom a Dharma Kerekét, hogy megtérítsem mind a világokat.
És akkor a Bhagaván versben mondta el mindezeket:

Hasonló ez, mint az utas egy másik országban,
Magával víve egy arany szobrot,
Azt piszkos, viseltes rongyokban rejti el,
És eldobja azt egy megműveletlen mezőn.
Valaki, akinek természetfeletti látása van,
Látja ezt, és elmondja másoknak.
Kibontva a piszkos rongyokból a szoborra rátalálnak,
Megörülve annak.
Az én természetfeletti látásom hasonló ehhez.
Látom, hogy a különböző lények
Belekeveredve a kleshákba és gonosz cselekedetekbe
A samsara szenvedéseinek vannak kitéve.
Ugyanígy látom, bár a tudatlanság rétege elfedi,
Hogy minden lényben ott van a Tathagata-természet mozdulatlan,
Hatalmas és megsemmisíthetetlen.
Miután látom ezt, elmagyarázom a Bodhisattváknak,
Hogy kleshák és gonosz cselekedetek
Borítják be ezt a győzelmes testet,
Így arra kell törekedniük hogy megszabaduljanak tőlük,
És kinyilvánítsák a Tathagata-bölcsességet.
Ez a menedéke mindeneknek -
Isteneknek, embereknek, nagáknak, és szellemeknek.

Avagy, jó fiaim, hasonló ez egy asszonyhoz, aki elszegényedett, hitvány, csúnya és mások által megvetett, de egy nemes fiúval viselős méhében, aki egy bölcs király lesz, a négy világtáj ura.(9)
De az asszony nem tudja, hogy a jövőben mi fog történni, ezért mindig úgy gondol rá, mint egy alacsony születésű elszegényedett gyermekre. Ugyanígy, jó fiaim, a Tathagata látja, hogy a lények bár a Samsara kerekén forognak körbe a szenvedéseknek kitéve, testükben mégis ott van a Tathagata kincsesháza. De mint ez az asszony, nem vesznek tudomást róla. Ezért van az, hogy a Tathagata mindenhol tanítva a Dharmát, így beszél: Jó fiaim, ne tartsátok magatokat alsóbbrendűnek vagy alantasnak.(10) Ti mind tulajdonában vagytok a Buddha-természetnek. Ha igyekeztek és megsemmisítitek a multból származó rosszat, úgy kiérdemlitek a Bodhisattva vagy Bhagavan elnevezéseket, és számtalan érző lényt tudtok megmenteni.
És ekkor a Bhagavan versben mondta el mindezeket:

Hasonló ez egy elszegényedett asszonyhoz,
Akinek megjelenése hitvány és közönséges,
De egy nemes fiúval viselős, ki világ-bíró nagy király lesz,
A Hét Drágakinccsel, és minden erényekkel felruházva,
Uralni fogja mind a négy negyedét a földnek.
De az asszony nem tudva ezt
Csak az alacsonyrendűségre gondol.
Én látom hogy mind a lények
Ilyen nyomorban lévő gyermekek,
Testükben ott a Tathagatagarbha,
De nem tudnak róla.
Így szólok ezért a Bodhisattvákhoz:
Ne gondoljátok azt, hogy alacsonyrendűek vagytok,
Mert testetek a Tahagatagarbha,
Mely tartalmazza a világ megmentésének világosságát.
Ha igyekeztek, és nem töltötök
Túl sok időt a meditációs csarnokban ülve,
Úgy a legfelsőbb megvalósítás útját eléritek,
És megmentitek a lények sokaságát.

Avagy, jó fiaim, hasonló ez, mint mikor egy öntő-mester egy tiszta arany-szobrot önt. Ha kész az öntés, kiveszik az öntőmintából. Ámbár kívül égett és megfeketedett, a belseje ugyanaz. Mikor a szobrot kiveszik (az öntőmintából) az arany-színben ragyog. Hasonlóképen jó fiaim, mikor a Tathagata az érző lényekre veti szemét, azt látja, hogy azok testében a Buddhagarbha telve van minden erénnyel. Miután látja ezt, kinyilvánítja, hogy minden lény eléri a megszabadulást. Eltávolítja a kleshákat gyémánthoz hasonlatos bölcsességével és megmutatja a Buddha-testet, mint aki megmutat egy leleplezett aranyszobrot.
És akkor a Bhagavan versben mondta el mindezt:

Hasonló ez, mint egy nagy öntő-műhely,
Számtalan arany-szoborral,
Ahova tudatlan emberek kívülről benézve
Csak sötét agyag öntő-mintákat látnak.
Az öntő-mester kiszámítva
Az időt mikor azok kihűlnek,
Kinyitja őket, kivéve tartalmukat.
Minden tisztátalanság eltűník így, és az
Alak tisztán megnyilvánul.
Buddha tekintetemmel látom,
Hogy minden érző lény eképp van,
A szenvedélyek agyag-rétegén túl,
Tathagata-természete van mindegyiknek.
Gyémánt bölcsességünkkel
Feltörve így a kleshák agyag-rétegét,
Előttünk van a Tathagatagarbha,
Mint tiszta, fénylő arany.
Ahogy én látom ezt,
Úgy tanítom a Bodhisattváknak:
Így kell ezt elfogadnotok,
És megmentenetek minden lényeket.

És ekkor a Bhagavan így beszélt Vajramatihoz és a többi Bodhisattvákhoz és Mahasattvákhoz: Jó fiaim, és leányaim, akár szerzetesek vagy laikusok vagytok, el kell fogadnotok, recitálnotok, lemásolnotok, tisztelnetek és széles körökben magyaráznatok kell ezt a Tathagatagarbha Sutrát mások javára. Az érdemek, amikre szert tesztek ezáltal, felmérhetetlenek lesznek. Vajramati, ha egy Bodhisattva, aki a Buddha útjáért dolgozott szorgalmasan vagy a paramitákat gyakorolta, vagy belépett minden samadhiba, vagy az erény gyökerét akarta elplántálni, vagy a jelen Buddháit tisztelte, kiknek száma nagyobb mint a homokszemek a Gangesz folyóban, vagy aki annyi hét-ékszerű stupát állított mint amennyi homokszem van a Gangesz folyóban, tíz yojana magasakat és egy yojana széleseket, (egy yojana kilenc mérföld), vagy aki ezekben a stupákban hét-ékszerű dívánokat állított fel, melyek vallásos festményekkel vannak borítva, vagy aki naponta minden egyes Buddhának több hét-ékszerű stupát állított fel, mint a homokszemek a Gangesz folyóban, és aki felajánlotta őket a gyülekezetben minden Tathagatának, Bodhisattvának és Shravakának, vagy aki ezeket tette mindenhol a jelen Buddháinak, akiknek száma nagyobb, mint a homokszemek a Gangesz folyóban, vagy aki ötvenszer annyi stupát állított, mint amennyi a homokszem a Gangesz folyóban, vagy aki felajánlotta őket ötvenszer annyi Buddhának, Bodhisattvának és Shravakának mint amennyi homokszem van a Gangesz folyóban, vagy aki ezt tette megszámlálhatatlan száz és ezer, vagy tízezer kalpán keresztül, Óh Vajramati, az a Bodhisattva még mindig nem lenne egyenlő azzal a személlyel, mint aki örömet és megszabadulást talál a Tathagatagarbha Sutrában, aki elfogadja, recitálja, lemásolja, vagy akár csak egy metaforát is tisztel belőle. Óh Vajramati, mégha ezek a jó fiak megszámlálhatatlan jó gyökeret és erényt is plántáltak volna el a Buddhák érdekében, még az sem érné a század, vagy még az ezred részét sem annak az érdemnek, amit azok a jó fiak és leányok érnek el, akik a Tathagatagarbha Sutrát tisztelik.
És akkor a Bhagavan versben mondta el mindezt:

Ha valaki szabadulást keres,
E Sutrát hallgatja és azt elfogadja,
És lemásolja, és tiszteli
Akárcsak egy versét is,
Az megtalálja a Tathagatagarbhát,
És mély örömet érez.
Ha rábízod magad erre az igaz tanításra,
Érdemed megszámlálhatatlan lesz.
Ha olyan valaki keres megszabadulást,
Aki már nagy spirituális erőkre tett szert,
És felajánlásokat akar tenni a Tíz Világtáj
Buddháinak, és a gyülekezet
Bodhisattváinak és Shravakáinak,
Melyeknek száma százmilliószor nagyobb
Mint a Gangesz homokszemei:
Ha ezen Buddhák mindegyikének
Egy csodálatos ékszer-stupát épít,
Tíz yojana magasat, és negyven lí széleset
(egy lí egyharmad mérföld)
Melyekben elhelyez hét-ékszerű ülőhelyeket,
Amelyek méltók egy felséges Tanítóhoz, és
Melyek vallásos képekkel vannak borítva,
És külön-külön lettek megtervezve:
Ha felajánlja őket a Buddháknak és a Sanghának
Oly nagy számban, hogy azok
Fölülmúlják a homokszemek számát a Gangesz folyóban,
És ha e felajánlásokat
Éjjel-nappal szünetnélkül végzi
Száz és ezer, vagy tízezer kalpán keresztül,
Az érdemek, melyeket ilymódon elér,
Még csak össze sem hasonlíthatók
Annak a bölcs személynek érdemével
Ki erre a Sutrára hallgat,
Aki csak egy metaforát is elfogad ebből,
És mások javára ezt megmagyarázza.
A lények, kik menedéket keresnek ebben,
Hamar elérik a legmagasabb utat.
A Bodhisattvák akik gondolatukat
A mély-jelentőségű Tathagatagarbhára irányítják,
Tudják hogy az tulajdonában van minden lénynek,
És hamarosan elérik a legmagasabb utat.

Abban az időben a Bhagavan újra Vajramati Bodhisattvához fordult eképpen szólva: Felmérhetetlen időkkel ezelőtt a távoli múltban, elképzelhetetlen sokaságú kalpákkal ezelőtt volt egy Buddha, kinek neve Örökké Fényt-Adományozó Király volt, Tathagata, Arhat, Való-
ban Megvilágosodott, a Fénylő Cselekedetek Birtokosa, a Világot Magasan Felülmúló, a Mester Aki Felfogta a Legmagasabbat, a Harmónia Hőse, az Emberek És Istenek Tanítója, Buddha, Bhagavan. Oh Vajramati, vajon miért hívták őt Örökké Fényt-Adományozó Királynak? Mert mikor ez a Buddha még eredetileg a Bodhisattva Utat gyakorolta, és mikor anyja méhébe szállt le, akkora fényt bocsátott ki, hogy az átjárta és bevilágította még a legkisebb atomokat is a Tíz Világtáj Buddha-birodalmainak ezreiben. Mindazok a lények, kik látták ezt a fényt, örömmel teltek el. Klesháik megsemmisültek, és fel lettek ruházva a formák feletti hatalommal, bölcsességük elérte a tökéletességet, valamint elérték a hiba nélküli ékesszólást.
Ha egy pokol-lakó, éhség-kisértet, egy állat, vagy a Holtak Ura, Yama-raja vagy egy asura meglátja ezt a fényt, nem kell többet születnie a lét alsó birodalmaiban, hanem istenként fog újraszületni.
Ha egy isten meglátja ezt a fényt, úgy eléri a visszaesés-nélküli állapotot és az öt természetfeletti hatalmat.
Ha valaki, aki elérte a visszaesés-nélküli állapotot, meglátja ezt a fényt, úgy eléri a nem-született dharma-nyugalmat és az erény ötven Dharaniját.(11)
Vajramati, mindazok a földek, melyeket ez a fény bevilágított, díszesek és tiszták lettek mint az átlátszó porcelánok, aranyzsinórok jelezték a nyolcrétű utat, a különféle ékszer-fák jó illata terjengett minden felé s a föld bővében volt a virágoknak és gyümölcsöknek.
Lágy szellő lengedez a fák közt, enyhet adó mélyértelmű szavak magyarázzák a Három Drágaságot, a Bodhisattva-erényeket, a Jó Gyökerek Hatalmát, a Dharma tanulmányozását, a meditációt és a megszabadulást. A lények, kik hallják ezeket, örömet találnak a Dharmában. Hitük megerősödik, és megszabadulnak a lét alsó birodalmaiban való születéstől.
Vajramati, mivel a Tíz Világtáj lényeit azonnal beborította a fény, reggel és este hat órakor kezüket összetéve tiszteletadásra gyűltek össze. Vajramati, mindaddig az időig, míg a Buddhaságot és a maradék nélküli Nirvánát el nem érte, az a hely, ahol a Bodhisattva született, mindig fényes ragyogást árasztott.
Miután végső Nirvánája beteljesedett, a stupa, ahol hamvait elhelyezték, szintén fényt árasztott. Ezért a mennyei világok lakói Örökké Fényt-Adományozó Királynak nevezték.
Vajramati, mikor az Örökké Fényt-Adományozó Király, a Tathagata, az Arhat, az Univerzálisan Megvilágosodott elérte a Budhaságot, Dharma-tanítványai közt volt egy Bodhisattva, Határtalan Fény nevű, és még két milliárd másik Bodhisattva. Határtalan Fény Bodhisattva Mahasattva a Buddha felé fordult, és megkérdezte Őt a Tathagatagarbha Sutra felől, mire a Buddha megmagyarázta azt.
Ötven hosszú kalpán keresztül megmaradva űlőhelyén, védelmezve a Bodhisattvák gondolatait hangja elért mindenhova a Tíz Buddhavilágban még a legkisebb atomokig is. A Bodhisattvák megszámlálhatatlan különböző megértése szerint a metaforák százezreit alkalmazta. (Tanítását) Mahayana Tathagatagarbha Sutrának nevezte. Mind a Bodhisattvák, akik hallották e Sutrát, elfogadták és recitálták és gyakorolták azt a magyarázat szerint. Minden Bodhisattva, négy kivételével elérte a Buddhaságot.
Vajramati, nem kell úgy gondolnod, hogy ezek kivételek lennének.
Miért különbözne Határtalan Fény Bodhisattva tőled? Te azonos vagy vele. A négy Bodhisattva, aki még nem érte el a Buddhaságot, Manjushri, Avalokiteshvara, Mahasthamaprapta,(12) és te vagy, Vajramati.
Vajramati, a Tathagatagarbha Sutrának hatalmas ereje van.
Mindenki aki hallja, megvalósítja a Buddha-utat.
Ekkor a Buddha ismét versben fejezte ki magát:

Megszámlálhatatlan kalpákkal ezelőtt,
Egy Buddha a Fény Királya nevű,
Fényt árasztva magából szüntelenül,
Fénybe borított számtalan földeket.
Határtalan Fény Bodhisattva
Ezalatt a Buddha alatt lépett az útra,
És ő kérdezte a Buddhát erről a Sutráról,
Mit aztán a Buddha el is mondott.
Mindaz aki meghallotta, elérte a Buddhaságot,
Kivéve négy Bodhisattva,
Manjushri, Avalokiteshvara,
Mahasthamaprapta és Vajramati -
Ezek a négy Bodhisattvák
Mind hallották már ezt a Dharmát,
És közöttük Vajramati
Volt a legkiválóbb,
Abban az időben Határtalan Fénynek hívták,
És már hallotta ezt a Sutrát.
Mikor én az Útra léptem,
Az Oroszlán Zászlónál, amely
A Buddha székhelyét jelölte,
Én is megkaptam e Sutrát,
És gyakoroltam, ahogy hallottam.
E jó gyökerek következtében
A Buddha-utat gyorsan elértem.
Ezért minden Bodhisattváknak
Meg kell őriznie és prédikálnia kell ezt a Sutrát.
Miután hallottátok és
Gyakoroltátok, ahogy meg lett magyarázva,
Eléritek a Buddhaságot, ahogy én elértem.
Ha valaki megőrzi ezt a Sutrát,
Úgy fog viselkedni mint a Bhagavan.
Ha valaki megkapja ezt a Sutrát,
A Buddhadharma Urának fogják hívni,
És a világ javára
Védelmezni fogja a Buddhák tanításait.
Ha valaki megőrzi ezt a Sutrát,
A Dharma Királya lesz a neve.
Valóban, a világ szemében,
Oly dicséretre méltó lesz, mint a Bhagavan.(13)

És ekkor, mikor a Bhagavan befejezte a Sutra magyarázatát, Vajramati a Bodhisattvák, Istenek, Gandharvák és Asurák négyes csoportjával együtt nagy örömet éreztek afölött, amit a Buddha elmondott nekik, és eszerint gyakorolták azokat.

Itt végződik a Mahavaipulya Tathagatagarbha Sutra.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

(1) Avalokiteshvara Bodhisattva és Mahasthamaprapta Bodhisattva Amitabha Buddha két kisérő Bodhisattvája a Nyugati Tiszta Földön (Sukhavati). Avalókiteshvara a könyörület Bodhisattvája, Mahasthama a transcendens bölcsesség, és a megvalósítás erejének Bodhisattvája. A Tiszta Föld buddhizmusban a "Nyugat Három Szentjének" nevezik őket.

(2) A Vaipulya-sutrák a Mahayana nagy irány-mutató sutrái, melyek a különböző iskolák alapvető tanításait képezik. Így a Lótusz-sutra a Tien-Tai és a Nichiren Iskola alap-sutrája, Az Avatamsaka Sutra a Kegoné, a Nirvana Sutra a Nirvana Iskoláé. Ezek nem szükségszerűen hosszabb sutrák. Így a Tathagatagarbha Sutra is Vaipulya Sutrának - mégpedig Mahavaipulya Sutrának - számít, mivel ez az alapja a Tathagatagarbhavada filozófiai iskola tanításainak.

(3) A kleshák a beszennyezők, bűnök, negativ tendenciák, mely mint egy burok, körülveszik a Tathagatagarbhát, a Buddha-természetet. A meditáció az a módszer, mely a klésháktól való szabadulást szolgálja, ugyanígy a Tiszta Föld iskolában Amitabha nevének folyamatos recitációja is.

(4) A Tathagatagarbha minden lényben változatlan, sem nem csökken, sem nem növekszik. (Erről szól az Anunatva-Apurnatva Sutra)
Nem egy megvilágosodásként jön létre a jövőben, hanem már most jelenlevő. Ez a létrehozója a megtisztulásra való törekvésnek, a Bodhichittának.

(5) A Tathagatagarbha minden érző lényben jelen van, de nincs jelen a négy mahabhutában, a négy nagy elemben (föld, víz, tűz, levegő). Nincs továbbá jelen a növényekben, mivel ezek nem tartoznak az érző lények közé.

(6) A Sutra tanúságtétele szerint a Buddha-Dharma az Amrita Dharmája. Az "Amrita" sanskrit szó, és az örök élet italát jelenti. Amitayus Buddha, Avalokiteshvara (Kuan Yin) és a Medicin Mester Buddha korsajában (kalasha) az örök élet italát őrzi, és ezt kínálja a törekvőnek. A Buddha az Amataya Dhatuya (Halhatatlanság Birodalma) elérését tanítja az érző lényeknek.

(7) Az újraszületés Öt Birodalma, a "Bhavacakra", vagyis a "Lét Kereke". A Buddha elmondása után először Ananda rakta ki rizsszemekből. Ekkor még öt szektorból állt : az istenek, az emberek, az állatok, a szenvedő lelkek (kísértetek) és a pokollakók világából. Később hozzácsatolták az ellen-istenségek, az asurák birodalmát is, igy a mai "Bhavacakra" ábrázolások hat szektorból tevődnek össze.

(8) A "hideg" és "éretlen" szavak valószinűleg még a kleshák burkában lévő Tathagatagarbhára vonatkoznak.

(9) A Chakravartin a négy világtáj uralkodója, a Buddhához hasonlóan a 32 jel viselője. Az igazságos uralkodó, aki alatt az alattvalók békében és bőségben élnek. Ashoka császár ideális megtestesítője volt ennek az elképzelésnek.

(10) Az emberek nem alacsonyabbrendűek vagy alantasabbak az isteneknél, sem a földi királyoknál, mivel mindegyikükben ott van a Tathagatagarbha.

(11) A Dharani szó szerint "megtartást" jelent. Valaminek az emlékezetben tartását (smriti) is jelenti, mint a Buddhanusmriti esetében, ennek jelentése a Buddha emlékezetben tartása, a Buddha nevének belső vagy hangos recitálásával.

(12) Avalokiteshvara és Mahasthamaprapta Bodhisattvák Amitabha Buddha legfőbb segítői a Nyugati Tiszta Földön, a Sukhavatiban. Avalokiteshvara a könyörület, Mahasthamaprapta pedig a bölcsesség Bodhisattvája.

(13) Aki elfogadja a Tathagatagarbha Sutrát, annak az útja egyenes a Buddhaság megvalósításáig. Meg kell védelmeznie ezt a Sutrát a tévtanítókkal szemben, mert ez a Buddha igazi, és végső tanitása.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>